Az épített jog szuverenitása – beszámoló

2021.05.14.
Az épített jog szuverenitása – beszámoló
Az MTA–ELTE Jogtörténeti Kutatócsoport (ELKH) 2021. május 12-én „Az épített jog szuverenitása” címmel szakmai konferenciát tartott. A program interdiszciplináris jellegét mind az elhangzott előadások, mind pedig azok a szakterületek is híven tükrözik, amelyekről az előadók érkeztek, így a jogtörténészek mellett építészettörténész, műemlékvédelmi szakértő és művészettörténész is előadó résztvevője volt a tanácskozásnak. A sokszínűség abból fakad, hogy az MTA–ELTE Jogtörténeti Kutatócsoport kiemelt feladatának tekinti teret nyitni azon kutatási eredmények bemutatásának is, amelyeket a multidiszciplináris határterületeken szélesebb szakmai körben dolgozó kollegák jegyzenek. A Kutatócsoportnak a jog szuverenitását feldolgozó munkáján belül a konferencia ahhoz a kutatási irányhoz kapcsolódott, amely a magyar jogrendszer modernizációjának dologi feltételrendszerére, ezen belül is elsősorban építészeti térigényére terjed ki. A polgári kori államszervezet kiépítése, a közigazgatási és a bírósági struktúra elválasztása, illetve külön úton elindult modernizációja megteremtette e speciális funkciókhoz rendelt épülettípusokat. A kérdés az, hogy mennyire lehetett sajátos ez a magyar jogrendszert és államszervezetet kiszolgáló építészeti tér.

A konferencia tehát – tágabb megfogalmazásban – a jog és az építészet összekapcsolódását megvilágító előadásoknak adott helyet. A témák kiindulási alapja az a fajta, a felvilágosodás eszméitől a 20. századig ívelő impulzus sor, amely jelentősen átalakította a korabeli államok, s közöttük Magyarország államszervezeti viszonyait. Ezek az impulzusok – akár nevezhetjük mintáknak is – mind a jogrendszer kialakításában, mind a modern polgári állami struktúrát kiszolgáló épületek létrehozásában közrejátszottak. Így létrejöhetett valami sajátos: egy olyan jogrendszer és építészeti közeg, ami egyaránt tükrözi a magyar jellegzetességeket, és belesimul a közép-európai „térbe” is. A konferencia előadásai ezekre a sajátosságokra reflektáltak, s kapcsolták össze a jog és az építészet világát a maguk szuverén módján.

A konferencia résztvevőit Prof. Dr. Karácsony András a kutatócsoport főmunkatársa és Dr. Megyeri-Pálffi Zoltán a konferencia szakmai programjának szervezője köszöntötte, aki az első előadóként az egymástól elválasztott államhatalmi ágakhoz rendelt sajátos épülettípusok bemutatása mentén a konferencia további témáit is kontextusba helyezte. Az előadások térben és időben is nagy ívben mutatták be az épített jog világát. Ekképpen a polgári korszak bíróságainak megszervezésén keresztül egy sajátos szempont, a bíróságok tekintélye került a fókuszpontba Balogh Judit egyetemi docens (DE ÁJK Jogtörténeti Tanszék) informatív előadásának köszönhetően. E tekintélynek a historizmusban megjelenő építészeti megformálásához is adott adalékot Marótzy Katalin egyetemi docens (BME ÉPK Építészettörténeti és Műemléki Tanszék) precíz és élvezetes, az építészeti mintakövetés lehetőségeiről tartott előadása. Ezt követően Székely Márton műemlékvédelmi szakértő (Mathias Corvinus Collegium) hiánypótló prezentációjából a 19–20. század fordulóját követő igazságügyi tervpályázatok sajátosságait ismerhette meg a hallgatóság. Majd maradván a bíróságok világában, Bódiné Dr. Beliznai Kinga egyetemi docens (ELTE ÁJK Magyar Állam- és Jogtörténeti Tanszék) látványos és érdekes előadásával a bírósági épületek állatdíszei tárta fel.

A második szekcióban – Európa régiójából kilépve – az Amerikai Egyesült Államok Legfelsőbb Bíróságának történetét ismerhettük meg Beke-Martos Judit kutató (MTA–ELTE Jogtörténeti Kutatócsoport) jóvoltából, akinek jól felépített előadása rávilágított arra, hogy a bíróság működésének sajátosságai szorosan összefüggenek az önálló épület iránti igénnyel. Ezt követően az épített jog sajátosságait Ausztrália vonatkozásában mutatta be Domaniczky Endre kutató (Mádl Ferenc Intézet) impresszív előadásában. A következő programpontok ismét Magyarországhoz kötődtek. Mezey Barna tanszékvezető egyetemi tanár (ELTE ÁJK Magyar Állam- és Jogtörténeti Tanszék), a kutatócsoport vezetője az 1843. évi börtönügyi javaslatokban megjelent építészeti kérdések taglalásával többek között arra is rávilágított, hogy esetenként a „halogatás” azzal az előnnyel járhat, hogy időközben kiérlelődött mintákhoz lehet fordulni az intézmények kialakítása során. E reformkori témakörhöz kapcsolódott Heil Kristóf Mihály kutató (MTA–ELTE Jogtörténeti Kutatócsoport) jól strukturált előadása, amely az infrastruktúra fejlesztésének a közteherviselés megjelenésében tetten érhető szerepét világította meg a vármegyék világában. A közigazgatás megyei szintjei után az alsó fokot jelentő dualizmus kori községek helyi hatalomgyakorlásának építészeti kifejeződéseit elemezte Brunner Attila művészettörténész, levéltáros (Budapest Főváros Levéltára), aki a községházák építészetét tárta fel gazdagon illusztrált módon. A konferencia záróelőadásában, Völgyesi Levente egyetemi docens (PPKE JÁK Jogtörténeti Tanszék) a jog és az építészet kapcsolatának egyik lehetséges szegmensét, az épített környezet védelmének jogszabályi és intézményi hátterét világította meg informatív előadásában.

Az előadásokat követően szakmai diskurzusra került sor, mely során a jogászokat, építészeket, művészettörténészeket, bírókat, történészeket is magába foglaló hallgatóság tagjai további értékes gondolatokat vetettek fel az elhangzott előadásokkal kapcsolatban. A konferencia jó alkalmat nyújtott arra, hogy bebizonyosodjon: a jog és a társadalom – jelen esetben az építészet – érintkezését vizsgálva kiderül, hogy a jog világa nem rideg, hanem „izgalmas” világ (Karácsony András), és hogy a jog „hatékonysága” nagyban függ az azt kiszolgáló építészettől (Mezey Barna).

 

Képek

Képek

0

/

0

0

/

0