Megyeri-Pálffi Zoltán: Fejér vármegye járásbíróságainak szervezéstörténete

A kötet a Székesfehérvári Törvényszék illetékességi területéhez tartozó járásbíróságok 1872. január 1-jével kezdődő működésétől napjainkkal bezárólag tárja fel a vármegyében található elsőfokú bírói fórumok szervezéstörténetét.

1872. január 1-jén öt: a székesfehérvári, az adonyi, a móri, a sárbogárdi és váli székhelyű királyi járásbíróság kezdte meg működését. Már néhány év múlva szervezeti átalakítások igénye merült fel. Két település, Vál és Bicske között versengés alakult ki a járásbírósági székhelyért. Az évtizedekig tartó rivalizálást végül miniszteri döntés zárta: 1912-ben Válról Bicskére helyezték át a királyi járásbíróságot.
Hasonló, de kisebb mértékű „harc” Adony és Ercsi között is kialakult a korai években, de ebben a versengésben Adony mindvégig erőfölénnyel bírt. Ezt csak a második világháború utáni politikai-gazdasági változások törték le, amelyek nyomán 1954-ben bíróságot állítottak fel Sztálinvárosban, amelynek utóda, a Dunaújvárosi Járásbíróság 1968-ban végérvényesen átvette az adonyi fórum helyét.
A pártállami időszak központi irányítása nem csak ebben a vonatkozásban rajzolta át a Fejér megyei bíróságok szervezetét és illetékességi területét. Az 1950. évi megyeszervezéssel Enying és járásbírósága Fejér megyéhez került, azonban az Enyingi Járásbíróság csak 1961-ig működött.
Az igazságszolgáltatás egyszerűsítése okán 1977-ben Mór, 1980-ban pedig Sárbogárd járásbíróságát szüntették meg. Ez utóbbi azonban 1991-ben újra elkezdhette jogszolgáltató tevékenységét.

Napjainkban a Székesfehérvári Törvényszék illetékességi területén négy, a Székesfehérvári, a Bicskei, a Dunaújvárosi és a Sárbogárdi Járásbíróság szolgáltat igazságot a jogkereső közönség számára.

A Fejér vármegyei bíróságtörténet harmadik kötete az elmúlt másfél évszázad változásait tekinti át, s mivel az igazságszolgáltatás szerveinek felállítása mindenkor feltételezi nemcsak a személyi állomány, hanem az infrastrukturális háttér megteremtését is, e kötet együtt tárgyalja a fejéri járásbíróságok szervezeti alakulását és elhelyezésük történetét, kitérve arra is, hogyan változott a bíróságok elnevezése az évtizedek során. A korabeli irattári anyagokat, régi és mai fényképfelvételeket is magába foglaló illusztrációs anyag segítségével pedig az olvasó képet kaphat a Fejér vármegyei járásbíróságok históriájáról.

Könyvészeti adatok
Megyeri-Pálffi Zoltán: Fejér vármegye járásbíróságainak szervezéstörténete. Székesfehérvár, Székesfehérvári Törvényszék, 2023. 100 oldal
ISBN 978-615-01-8617-7
felelős kiadó: Dr. Turcsánné dr. Molnár Katalin, a Székesfehérvári Törvényszék elnöke
lektorálta: Bódiné dr. Beliznai Kinga, tanszékvezető, habilitált egyetemi docens, ELTE ÁJK Magyar Állam- és Jogtörténeti Tanszék
könyvterv, képfeldolgozás és tördelés: Megyeri-Pálffi Zoltán
nyomtatás: Extra Media Nyomda Kft.

A kötet elérhető ezen a linken.

Gosztonyi Gergely: Cenzúra Arisztotelésztől a Facebookig. A közösségi média tartalomszabályozási gyakorlatának komplexitása

A nyilvánosságnak szánt tartalom ellenőrzését évszázadokig az egyház és az állam irányította a politikai, az erkölcsi és a vallási cenzúra eszközeivel. A technológia fejlődésével a jogi és politikai eszközök finomodtak, de a cenzúra klasszikus rendszere egészen a 20. század végéig működött.
Ám az internet kialakulásakor várt teljes körű kommunikációs szabadság és a jogmentes tér mítosza hamar megkérdőjeleződött. Megjelentek a digitális világ új kormányzói, a techcégek, amelyek a szólás és a tartalom engedélyezése terén óriási hatalomra tettek szert. Történt mindez az államok óvatos szabályozási kísérletei – a szólásszabadság és a cenzúra privatizációja – mellett, amelyek vagy szinte teljes immunitással ruházták fel a platformokat (USA), vagy egy részleteiben kidolgozatlan szabályrendszert állítottak fel (EU). Harmadik útként Kínában az Aranypajzzsal kialakult az egyértelmű platformfelelősség.
A 2010-es években megsokszorozódtak az internettel kapcsolatos problémák. Az államok egyedi megoldásai többnyire egy irányba mutattak: a platformok és a rajtuk megjelenő tartalom fokozottabb ellenőrzése felé. Hasonlóságokat találunk az USA vitáiban, a kínai és az orosz internetszuverenitási álláspontokban és az új európai digitális rendelettervezetekben (DSA–DMA).
Mindeközben számos országban a cenzúra, a szolgáltatások elérhetetlenné tétele, az internetes tartalmak politikai célú blokkolása ma is a mindennapok része. A szűrés, a blokkolás és a hekkelés váltja fel az ollót és a fekete tintát?
A kötetből kiderül, hogy csak a cenzúra fogalmának minél szélesebb körű értelmezése vezethet el a szólásszabadság teljesebb körű védelméhez.

ISBN 978 963 556 224 4 - Gondolat Kiadó, Budapest, 2022, 306 p.

Megyeri-Pálffi Zoltán: Jogszolgáltatás a polgári kori Fejér vármegye járásbíróságain 1872–1944

A kötet a Székesfehérvári Királyi Törvényszék illetékességi területéhez tartozó királyi járásbíróságok 1872. január 1-jével kezdődő működésétől a második világháborúval bezárólag mutatja be a vármegyében található elsőfokú bírói fórumok történetét.
A bíróságtörténeti kutatás apropóját nemcsak az elsőfolyamodású bíróságok 150 évvel ezelőtti indulása jelentette, hanem a kiemelkedő alkotmánytörténeti dokumentum, az Aranybulla 1222-es kiadásának 800. évfordulója is inspirálta.
1872. január 1-jén öt: a székesfehérvári, az adonyi, a móri, a sárbogárdi és váli székhelyű királyi járásbíróság kezdte meg működését. Az utóbbi helyét 1912-ben a Bicskei Királyi Járásbíróság vette át, így Fejér vármegyében, a Székesfehérvári Királyi Törvényszék illetékességi területén, összesen hat járásbíróság működött a tárgyalt polgári korszakban.
A több mint hét évtizednyi korszak alkotmányos és jogi változásai szorosan összefonódnak a járásbíróságok életével. Az elsőfolyamodású bíróságok 1871-es megszervezését követő évek bizonytalanságai és kialakulatlanságai éppúgy befolyásolták a járásbíróságok működését, mint a polgári kor kodifikációs eredményei, az anyagi és az eljárásjogi nagy kódexek: az 1878. évi Csemegi-kódex, azaz a büntető törvénykönyv, illetve 1896. évi büntető, vagy az 1911. évi polgári perrendtartás. Ezek és a hatálybalépésüket rendező jogszabályok időről-időre maguk után vonták a bíróságok ügyvitelének (újra)szabályozását is. A jogszolgáltatási szervek életét, belső szervezetét, mindennapi munkáját az ügyviteli szabályok határozták meg, így ezeknek a változása, módosulása is látleletet ad a bíróságok működéséről.
A teljes képnek ugyanakkor elengedhetetlen elemei a jogszolgáltatás közreműködői: a bírák és a tisztviselők. A két személy(zet)i kör összefügg egymással, hiszen a bíróvá válás lépcsőfokaiban joggyakornokokat, aljegyzőket, jegyzőket láthatunk, akiket idővel albíróvá, majd bíróvá nevezhetett ki az államfő.
A polgári időszak bírói karrierjei nagyfokú mobilitást mutatnak: a lehetőség sok esetben szólította el a ranglétrán fellépni igyekvőket az ország más, közeli és távoli helyeire. Mindemellett mégis az érdekes, hogy kik azok, akik egy szűkebb földrajzi régióban tudtak vagy kívántak maradni. Fejér vármegyében erre is láthatunk számos példát. Nem egy járásbíró a megyén belüli fórumokon járta végig az előrejutás útját, s vált albíróból járásbíróvá, illetve később Fehérvár törvényszékén folytatta pályáját törvényszéki bíróként, tanácselnökként, elnökként, így ők váltak egy-egy időszakban a helyi igazságszolgáltatás állandó szereplőivé.
A bírósági működésről vázolt képnek úgyszintén fontos színfoltjai a jogszolgáltató szervek előtt megfordult ügyek. Az esetek sokaságára, azaz mennyiségére az ügyteherről készült kimutatások engednek következtetés, a karakterükre pedig az akták, illetve a korszak sajtója. S ez utóbbitól válhat igazán színessé a kép, hiszen mindenkor abból lett hír, ami érdekelte, érdekelhette az embereket. Fejér megye bíróságai előtt futó ügyek – akár azok elindulta, vagy az azokban hozott döntés – sokszor felkerült a hírlapok – és olykor a szaklapok – hasábjaira. Ebből válogatva megvilágíthatóvá vált a korabeli jogélet a megyében.
A kötet – a jogtörténeti háttér, az ügyvitel, a bírói életutak és az érdekesebb ügyek felvázolásával – könyvtári, levéltári és egyéb gyűjtemények forrásait feldolgozva mutatja be a Fejér vármegyei királyi járásbíróságok históriáját, amelyet számos illusztráció kísér végig. Végül a kiadványt záró melléklet a korszak bírói állományáról is képet az olvasó számára.

Megyeri-Pálffi Zoltán:  Jogszolgáltatás a polgári kori Fejér vármegye járásbíróságain 1872–1944. Székesfehérvár, Székesfehérvári Törvényszék, 2022. 124 oldal

ISBN 978-615-01-6040-5

A kötet elérhető ezen a linken.

Kárbin Ákos: Wekerle Sándor, a Monarchia aranyembere

Kevés olyan magyar politikust ismerünk, aki annyira sokoldalú lett volna, mint a 19. és a 20. század fordulóján az Osztrák-Magyar Monarchia Magyarországán a miniszterelnöki pozíciót három alkalommal, a pénzügyminiszteri tárcát ötször is betöltő államférfi , aki a móri Lamberg grófok jószágigazgatójának fiaként, nemesi cím és vagyoni háttér nélkül jutott el a legmagasabb állami tisztségig.
Wekerle Sándor ilyen személyiség volt, olyan államférfi, aki tehetségét és pénzügyi-jogi szaktudását, szervező- és kompromisszumkészségét kamatoztatva oldotta meg kora számos politikai és közgazdasági kihívását, vezetett be a magyar állam működésére és a társadalmi fejlődésére nézve is meghatározó reformintézkedéseket, jogszabályokat. Ezek közül kiemelkedik az egyházpolitikai törvények elfogadtatása, különösen a polgári házasság bevezetése, az államháztartás hiányának megszüntetése és az aranykorona bevezetése. Mégis sokáig háttérbe szorult munkásságának és érdemeinek bemutatása, közel száz év kellett ahhoz, hogy az utókor újra felfedezze és elismerje teljesítményét.

E könyv a Monarchia pénzügyi-gazdasági fejlődését meghatározó aranyalapú valutára történő áttérés folyamatát mutatja be az olvasónak. Bepillantást ad a politikai, jogi és pénzügyi államközi egyeztetések boszorkánykonyhájába, amelyet magyar oldalról Wekerle Sándor kezdeményező fellépésével, irányításával, szövetségben az osztrák politikusokkal és pénzügyi szakemberekkel végül sikerre vezetett.

A szerző gazdag forrásbázisra, budapesti, bécsi és berlini levéltárakban végzett új kutatásokra támaszkodva mutatja be a valutareformot a szakmai érdeklődőknek és a nagyközönségnek. Mindezt Wekerle Sándor történelmi személyisége, politikusi pályája köré felfűzve, amely számára nemcsak a I. osztályú Vaskorona-rend, a Monarchia legmagasabb állami kitüntetésének átvételét eredményezte, de minden valószínűséggel az 1892-ben történt első miniszterelnöki kinevezését is megalapozta.

Az államférfi halálának 100. évfordulójára megjelenő kötetet rövid életrajza teszi teljessé, hozzájárulva ahhoz, hogy a Monarchia igazi "aranyembere", Wekerle Sándor teljesítménye, személyes példája megfelelő helyet és elismerést kapjon nemzetünk történelmében.

Gondolat Kiadói Kör Kft. Budapest, 2021. 376 oldal. ISBN: 9789635560615

Nagy Noémi: A hatalom nyelve - a nyelv hatalma

Mivel a nyelvhasználatra vonatkozó szabályozásnak a mai napig nincsenek egyetemesen elfogadott rendezőelvei, az egyre hangsúlyosabb nemzetközi szerepvállalás elle-nére az egyes államok nyelvi jogi szabályozása és nyelvpolitikája ma is jelentős különbségeket mutat. A téma két okból is rendkívül időszerű. Egyrészt a globalizációhoz kapcsolódó társadalmi folyamatok eredményeként a kisebb nyelvek funkcionális hanyatlása és kihalása nagyobb méreteket ölt, mint bármikor a történelem folyamán, másrészt az etnikai konfliktusok egyik fő forrása éppen a nyelv. Jelen mű ennélfogva az igazságos és helyes nyelvi jogalkotás zsinórmértékeinek kidolgozásához való támpontok keresésén keresztül a világ nyelvi sokféleségének megőrzéséhez, valamint a különféle népek békés egymás mellett éléséhez kíván hozzájárulni. Az elsősorban jogtörténeti szempontú monográfia az Egyesült Királyság, Franciaország, Spanyolország, Ausztria és Magyarország nyelvi jogi szabályozása, valamint nyelvpolitikája leíró, értékelő és összehasonlító elemzésére terjed ki, az első ilyen tárgyú jogszabályok születésétől napjainkig.

Dialog Campus, Budapest, 2019.