Az MTA-ELTE Jogtörténeti Kutatócsoport (2007-2011) pályázata

Kutatási koncepció

A kutatás témája a 19-21. századi európai és magyar történelem regionális kapcsolatainak vizsgálata a nemzetállam – európai állam konfliktus tükrében; a több szintű szuverenitás által megfogalmazott közjogi és alkotmányos problémák történeti eszközökkel való megoldás lehetőségeinek kutatása. Magyarország történelmének speciális szituációi, így a Habsburg-magyar viszony, az Osztrák Magyar Monarchia, a szovjet megszállás történeti tapasztalatokat halmozott föl a szuverenitás megosztottságának kérdéseihez. Több szintű parlamentarizmus, több szintű szuverenitás, az ebből a szempontból átfogalmazódó jogállamiság kérdései állnak a kutatás homlokterében. A keretül szolgáló témakörön belül a kutatás három csomópontja:

a/ parlamentek, pártok, parlamentarizmus;

b/ európai régiók – nemzetállamok (jogállamiság alapfogalmának átértelmezése);

c/ törvényalkotás, európai joggyakorlat, magyar kodifikációk.

Részletes kutatási terv

A kutatás előzményei, indokoltsága

Az európai alkotmány tervezetének 32. cikke szerint az Unió jogi aktusai között szerepelnek az európai törvények, európai kerettörvények, európai rendeletek, határozatok, ajánlások és vélemények. A szakasz rendelkezése értelmében az európai törvény általános hatállyal bír, teljes egészében kötelező és alkalmazandó valamennyi tagállamban. Ez a normaszöveg végtelen számú kérdést vet föl az Unió és a tagállamok viszonyában, még akkor is, ha az idézett jogszabályok a kizárólagosan uniós hatáskörbe utalt ügyekre vonatkoztathatók is. Az alapkérdés, ami az alkotmány vitatása során is számos alkalommal sok országban fölvetődött: a tagállamok és az Unió szuverenitásának viszonya és aránya. Ennek részterületeként jelentkezik a parlamentek tevékenységének önállósága és a jogkörök aránya. A jogalkotás is jövőbeli kérdések elé kényszerül: az európai kodifikációs kísérletek megfogalmazták a tagállami kodifikációs folyamatok európai szintre emelésének problémáját. Az Unió és a tagállamok parlamentáris, kodifikacionális viszonyának és a lehetséges mozgástérnek megrajzolása átvezet a nemzetállami kérdéskörhöz, mely világossá teszi, hogy a jelenlegi uniós tervek és az unió jövője nagymértékben a múltban gyökerezik. Azok a kérdések, melyek „Európa” és az egyes tagállamok kapcsolatát jellemzik, sok esetben éppen a sajátos európai fejlődés eredményeképpen kialakult intézmények működése miatt lehetnek kérdések. A nemzetállam – európai állam konfliktus mellékútvonala a jogállam körüli problémák újrafogalmazása, uniós kontextusba helyezése. A nemzetállami – jogállami kérdéskör pedig összefonódik egy regionális szemponttal, ti. a kelet-közép európai régió felzárkózási programjával, s a sajátos történelmi útból fakadó jellegzetes tradícióival. A kutatócsoport tervezett kutatási témájával az Unió jelenbéli kérdéseire keresi a múltból táplálkozó válaszokat a jogtörténet-tudomány eszköztárával, összehasonlító módszerrel, de jellegzetesen a magyar viszonyokra tekintettel.

 

A kutatás témája, résztémái

A kutatás abból a közismert feltételezésből kiindulva, hogy Európa a nemzetek sajátos kulturális fejlődésének együttese, történeti nézőpontból kívánja megközelíteni a jelenleg is vitatott alkotmányos kérdések közül a parlamentek, a politikai rendszerek és pártok, a parlamenti kormányzás (illetve annak alternatívái) a 20-21. századi nemzetállamiság, a jogállamiság átértelmeződése, a régiós hatások és az uniós-tagállami szuverenitás kérdéseit. Mindezt sajátos tükörben: a magyar történeti minta alapján formulázva.

A/ Parlamentek, pártok, parlamentarizmus
Az európai fejlődés sajátos terméke a parlament, s a parlamenti közegből kinövekedő parlamentarizmus, mely az angol szigetekről kiindulva majd minden kontinentális államot elért, s valamilyen szinten befolyásolt. A több évszázada meghatározó parlamentáris kormányzati rendszer több alternatívát is életre hívott (a prezidenciális rendszert, a kollegiális-képviseleti modellt, a kancellárdemokráciát) de hegemóniáját nem adta fel. A parlamentek és a parlamentarizmus azonban mindezidáig rendkívül nehezen dolgozza fel éppen nemzetszuverenitásra épülő mivolta, a népképviseleti elv központi helye miatt a többszintűséget. Az európai történelem azt bizonyítja, hogy a megosztott hatáskörök valamelyik szint majoritását biztosítják, vagyis automatizmusok állítják helyre a parlamentarizmus egységességét. A magyar történelem szolgált jellegzetes példával: a dualista állam konstrukciójával. A jelenlegi helyzetig fejlődő uniós történet megint napirendre tűzte a kétszintűséget. Az altéma kutatásának célja arra keresi a választ, hogy vajon a történeti tapasztalatok összegzése és a jelenlegi történelmi környezet összevetéséből vonhatók-e le következtetések a megosztott parlamentarizmus kérdéskörére. Mellőzhetetlen szempont a szuverenitás kérdésével összefüggésben a parlamentek és kormányok interorganikus kontrollját történeti fejlődésében elemezve összevetni az unió-tagállam lehetséges töréssel is. Ezzel összefüggésben vizsgálja a parlamentek megváltozott szerepét, a 19-20. századi törvényhozó testületek szerepváltozásai menyiben befolyásolják jelenlegi álláspontjukat és hogyan érintheti mindez a parlamentek identitását. A nemzeti törvényhozások helyének megváltozása, a világ- és európai környezet a politikai pártok közismert változását is magával hozat. Hogyan hasznosítható a pártok fejlődésének, közjogi történetének elemzése a jelenkori politikai rendszerek értelmezésében, s a megváltozott, az uniós szinten is megjelenő pártkonstrukciók hatásában. 

B/ Európa – régiók – nemzetállamok (a jogállamiság alapfogalmának átértelmezése)
A nemzetállamok korai alakzata már a középkorból kilépő Európának is jellegzetes intézménye, jóllehet integrálódása az európai történeti fejlődésbe későbbi fejlemény. Az viszont tagadhatatlan, hogy a 18-20. századi Európa meghatározó jellegzetessége, mely motorja volt a gazdasági, politikai, kulturális fellendülésnek, miközben anomáliák és konfliktusok sorát is magával hozta. De Európa közjogi kultúrájának mindenképpen szerves építőköve. A történelem tapasztalatai a nemzetállam inkább centrifugális hatásairól tanúskodnak, miközben az Unió lényegéből fakadóan a (politikai, gazdasági, szervezeti) egység képviselője. Az altéma célja annak vizsgálata, hogy feloldhatók-e a nemzetállam eszméje és az európai eszme között gyakorlati szinten kialakuló feszültségek. Akadnak-e közjogtörténeti válaszok Európa és az egyes államok kapcsolatából e kérdéskörre. Milyen közjogi problémákat vet föl a kérdés, hogyan kezelte ezeket a szükségképpen fölbukkanó problémákat eddig a történelem, s különösen a magyar história. A 19-20. század demokratikus nemzetállamának sajátossága a jogállamiság eszmeköre és intézményrendszere. A jogállamiság az államot korlátozó, állampolgárt védelmező garanciaszerkezet vonatkozásában végtelenül gyakorlati kérdés, mely praktikus konfliktusokat vet föl, többek között a többszintű jogállamiság problémáját. Az eddig nemzetállami képletben megvalósuló jogállam most részben európaivá, részben nemzetivé válik? Hogyan reagált a nagyobb szuverenitás közelségére a magyar jogállamiság a történelemben. Egyáltalán meddig épülhetett ki, mi hiányzott és miért e körből? A kutatás különös súllyal kíván foglalkozni a kérdéssel abból a szempontból, hogy Magyarország Európának egy olyan sajátos történeti régiójába esik, ahol különféle történeti tényezők hatására, a megkésettséggel összefüggésben az állam szerepe összehasonlíthatatlanul erősebb volt a nyugati állammodelleknél, s ennek másik oldalán egy sokkal gyengébb érdekérvényesítéssel rendelkező civil intézményrendszer épülhetett csak ki. Mik a történeti hagyaték közjogi határai?

C/ Törvényalkotás (európai joggyakorlat – magyar kodifikációk)
Az európai germán-latin jogrendszer mindig hatással volt a kontinens államaira. Úgy is, mint ius commune, úgy is, mint az egyház által univerzalisztikusan képviselt kánonjog, de úgy is, mint az országok egymáshoz lazábban vagy szorosabban kapcsolódó szerkezetén átfolyó jogi hatások rendszere. A kelet-közép-európai régió időről-időre megújuló modernizációs kampányai még erősebben használták a mai szóval élve jogharmonizációs lehetőségeket. Úgy a tartalomra, mint a formára vonatkoztatva. A magyar történelemben tartalmilag a német-osztrák jog befolyása a legjelentősebb, a konstrukcionális kérdésektől egészen a szinte szöveg szerinti tükörfordításig. A formai-technikai hatás legnagyobbika a kodifikáció, mely a Habsburgok ellenében évszázadokon át tartó ellenállást (a ius imperiale-ként értelmezett ius cummune iránt is) ellentételezve, a római jog recepciójának számos elemét ültetette megkésve a magyar jogba. A főként német hatás alatt álló magyar jogi tudományosság és praxis egyedülálló garancia szintjére emelte a kodifikációt, s mint a polgári jogrendszer varázsszerét, a jogbiztonság alaptételének realizálását biztosító, szinte egyetlen igaz eszközként tekintette. A magyar kodifikációs mozgalmak Európa-szerte elismert jogalkotási műveket eredményeztek, a magyar jogrendszert valódi polgári vágányra állították. A 19. századi megoldások azonban a 20. században meglehetős nehéz helyzetbe kerültek: a fokozódó állami beavatkozás, a gazdasági válságok, a munkásmozgalom nyomása alatt érlelődő szociális kompromisszumok, a forradalmi mozgalmak, a világháborúk közvetett és közvetlen hatásaikkal, az új jogi jelenségek jelentős változásokat eredményeztek a jogrendszerben, a jogi szabályozás technikáján belül is. A jobb esetben évtizedes, rosszabb esetben majd félévszázados diktatúrák is fenntartották a kodifikációs eszmét, de egy jelentősen leegyszerűsített és politikával telített jog vonatkozásában. Jelen helyzetben pedig az Uniós elgondolások az európai törvényekről, sőt európai kodifikációról vélekedve ismét előtérbe állítja a jogalkotás kérdéskörét. Az altéma kutatási célja ennek a témakörnek történeti megvilágítása. Értelemszerűen vetődik fel a kérdés teoretikus szinten: összefüggésben a nemzeti szuverenitás – uniós szuverenitás illetve a többszintű parlamentáris szuverenitás szempontjaival. De jelenthet konkrét hatásköri kérdéseket, jogtechnikai ütközéseket. A magyar jogtörténet számos jogharmonizációs tapasztalatot hordoz, akár a magyar Habsburg viszonyra, a dualista Monarchiára, akár a szovjet megszállásra tekintettel is. 

 

A kutatás illeszkedése a pályázati kiírás szerkezeti és témapreferenciáihoz

A jogtörténeti kutatócsoport, a tervezett kutatás jelentőségét húzza alá, hogy miután a kutatóintézeti hálózatban nem létező jogtörténeti vizsgálatokat gondoz, egyben országosan egyedülálló feladatot valósítana meg. A kutatócsoport programja a 2003-2006-ban az MTA ELTE Jogtörténeti Kutatócsoportban, az MTA pályázati támogatásból kimunkált „A magyar alkotmány- és jogtörténet fejlődési irányai a 19-20. században” témakör meghatározott szempontú folytatása. Maga a kutatás az MTA által meghatározott témapreferenciák közül többet is érint, így „az információs társadalom problémái – jogrendszer”, „összehasonlító magyar eszmetörténet”, „az uniós csatlakozás által nyújtott lehetőségek” címűt. Az EU 7 keretprogram 3. Information and Communication Technologies fejezetéből a kormányzati rendszerek, megoldások és szabályozások témakört, a 8. Socio-Economic Sciences and the Humanities Activities fejezetből pedig a kultúrák találkozása, régiók viszonya programokkal találkozik. 

 

A kutatás menetrendje

A kutatási témán belül kialakított altémák munkacsoportjai félévente munkaértekezleteken egyeztetik kutatásaikat és elért eredményeiket. Évente közös éves záró-konferencián vitatják meg a témák által felvetett kérdéseket. Lehetőség szerint külső kapcsolatai révén a kutatócsoport nemzetközi partnerei is részt vesznek az értékelésben. (Évente legalább két alkalommal sort kell keríteni ilyen találkozókra). A pályáztatási rendszer logikájából fakadóan a 3. és az 5. év végén az addigi teljes munkát összefoglaló értékelés készül. Az ötödik évben valamennyi kutatócsoporttag, csatlakozó kutató és a külföldi partnerek részvételével nemzetközi konferenciát szervez a kutatócsoport. A gyakorlat számára készített műhelytanulmányok alkalmanként, de legkésőbb a 3. és 5. év végén kerülnek átadásra. 

 

A kutatás személyi feltételei, a kutatók kapcsolatai MTA kutatóintézetekkel, egyetemekkel, doktori iskolákkal

A kutatócsoport intézmények hálózatát szimbolizálja. A résztvevők az Eötvös Loránd Tudományegyetemet, a Károli Gáspár Református Egyetemet, a Miskolci Egyetemet, a győri Széchenyi István Egyetemet, a Magyar Tudományos Akadémia Jogtudományi Intézetét, a Magyar Közigazgatási Intézetet, a Magyar Jogász Egyletet reprezentálják. Eddigi tudományos munkájuk egyik fő iránya a tervezett kutatócsoport kutatási programjához kötődik. A kutatási téma megvalósítása országos együttműködésben történik, melynek ez az intézménylánc otthont és kapcsolódási pontokat is jelent. A több évtizedes tradícióval rendelkező akadémiai támogatású jogtörténet-tudományi kutatások ELTE kutatócsoportja a korábbiakban is egyfajta fókuszaként szerepel a magyar állam- és jogtörténet-tudományi kutatásoknak. A debreceni, pécsi, szegedi jogtörténész műhelyek közös kutatási témákkal, az MTA ELTE Jogtörténeti Kutatócsoport szervezte hazai és külföldi konferenciákon, közös kiadványokban és a jogtörténet egyetlen hazai folyóiratában, a Kutatócsoport által gondozott Jogtörténeti Szemlében is kapcsolódott a csoport programjához, s ez a jövőben sem lesz másként. A résztvevők szinte valamennyien kötődnek valamelyik egyetem doktori iskolájához, annak témavezetői és felelősei, de előadói mindenképpen: a doktori képzéshez a kapcsolódás a lehető legközvetlenebb. Sikeres pályázat esetén a kutatócsoport témájába vágó doktori program indítását is vállalni tudja. Miután a komparatív program feltételezi a folyamatos konzultációt a szaktudományok képviselőivel is, a kutatócsoport állandó kapcsolatot kíván fenntartani az ELTE Bölcsészettudományi Karának új- és legújabb kori történettudományi kutató intézeteivel és az alkotmányjogot művelő tudományos műhelyekkel

A kutatás személyi feltételeihez jelentősen hozzájárul a kutatócsoport köré szerveződő kutató-oktatói bázis. A kutatócsoport már eddigi működése során is felhasználta az évek során jó eredménnyel zajló együttműködés tapasztalatit is, mely a bölcsészettudományi és jogtudományi kar történeti tanszékei között képződött. A résztvevő személyi kör bővítése pedig lehetőséget ad arra, hogy az ELTE –n túlmenően az MTA Jogtudományi Intézetének, a miskolci, a győri egyetemek jogi karainak vonzáskörzetében munkálkodó tudósok, történészek, jogtörténészek és közjogászok is hozzájáruljanak a sikeres munkához. 

A kutatás technikai feltételeit értelemszerűen  a részt vevők kutatási háttere biztosítja, de ezek között is kiemelkedő az ELTE Állam- és Jogtudományi Karának speciális gyűjtőkörű szakkönyvtára, az MTA Jogtudományi Intézetének könyvtára és az ELTE Magyar Állam- és Jogtörténeti Tanszékének közel tizenötezer kötetes jogtörténeti szakkönyvtára. A munkához kiváló informatikai keretet biztosít az ELTE Állam- és Jogtudományi Karának folyamatosan fejlesztett, kiváló számítástechnikai hálózata, akárcsak a győri és miskolci egyetemek műszakis kapcsolatok által garantált kiváló minőségű hálózata és felszereltsége. 

A kutatócsoport továbbiakban is támaszkodni kíván a kialakított nemzetközi kapcsolatokra. Így az International Commission for the History of Representative and Parliamentary Institutions-nel, az Georg-August-Universität Göttingennel, a Friedrich-Schiller-Universität Jenaval, az Universität Basellal, a Rothenburger Stiftung für Wissenschaftliche Forschunggal, a svájci Straniak Stiftunggal, az észt Akademia Nord-dal, erősíteni a kapcsolatot az újvidéki, kassai, kolozsvári egyetemekkel és a Cseh Tudományos Akadémia történettudományi Intézetével. 

A kutatás hasznosíthatósága

A kutatás hasznosíthatóságát tekintve messze túlmutat a jogtörténet-tudomány határain. A joghistorikusok, jogtörténettel foglalkozó jogászok, tételes jogot kutatók és művelők összefogása nyomán kialakuló eredmények a gyakorlati jogalkotás elméleti és praktikus kérdéseiben kísérelnek meg majd válaszokat találni korunk néhány kérdésére. A parlamentek összehasonlító elemzéseivel, a parlamenteknek keretet biztosító politikai és pártrendszerek, a parlamentáris kormányzati rendszerek történeti és összehasonlító jogi tapasztalatösszegzéseivel, az unió – nemzetállam – jogállam kapcsolatának modellezési lehetőségeit vizsgáló tanulmányaival, a kodifikáció tartalmi és eljárási mintáinak értékelő leírásával a kutatócsoport a gyakorlatnak készülő tanácsokkal szolgálni, alternatív megoldásokat is kínálni kíván. (A Magyar Köztársaság Országgyűlésének titkársága, az Igazságügyi Minisztérium kodifikációs főosztálya, a Magyar Jogász Egylet számára) Persze, miután a résztvevők mindannyian oktatnak a jogtudományi karokon, s különféle doktori programokban, így a graduális és a tudományos posztgraduális képzésben a lehető legközvetlenebbül jelenhetnek meg a kutatás rész- és végeredményei, írott és íratlan formábanegyaránt. . 

 

A kutatási eredmények közzététele

A kutatás részeredményeit, az altémákban született tanulmányokat, a kutatócsoport tagjai folyamatosan publikálják különféle szakfolyóiratokban, tanulmánykötetekben. 2006-ban már állítható, hogy ezek között fontos szerepet tölt be az ország egyetlen jogtörténet-tudományi szaklapja, a Jogtörténeti Szemle. Az eredmények monografikus közzétételére vállalkozik a Jogtörténeti értekezésekkiadványsorozata (az ELTE Magyar állam- és jogtörténeti tanszék, valamint a Gondolat Kiadó közös gondozásában megjelenő sorozata). A tervezett hazai és nemzetközi konferenciák (s az azokat összegző konferencia-kiadványok) ugyancsak fórumai a nyilvános közzétételnek. Az eredmények nemzetközi megvitatásának biztosít lehetőséget (a konferenciákon túl) a kutatócsoport gondozásában megjelenő Rechtsgeschichtliche Vorträge kiadványsorozat, mely a kutatócsoport tagjainak külhonban tartott, valamint a kutatócsoport vendégei által Magyarországon tartott előadások matériáját tartalmazza. Az eredmények oktatásban történő felhasználását garantálja a részt vevő egyetemek közös e-tananyag fejlesztési programja, illetőleg a tanszékek között létrejött megállapodás, mely a megújított alkotmánytörténeti tananyagról szól. Magától értetődik, hogy a fentebb említett, A Magyar Köztársaság Országgyűlésének titkársága, az Igazságügyi Minisztérium kodifikációs főosztálya, a Magyar Jogász Egylet számára készülő anyagok, összegzések műhelytanulmányok formájában készülnek el.

Egyéb anyagok

A Kutatócsoport tagjainak adatai (doc)

A Kutatócsoport tagjainak szakmai önéletrajzai (doc)

A Kutatócsoport tagjainak kiemelt publikációs jegyzéke (doc)

Részletes költségterv 2007-2011 (doc)