Horvát Boldizsár emlékére rendeztek konferenciát Szombathelyen

2022.02.27.

Szombathelyen, február 25-én került sor a XXVV. Vasi Jogásznapra, melyen a 200 éve született Horvát Boldizsárra, a város szülöttjére, a dualizmus első igazságügyminiszterére emlékeztek, aki sok jelentős törvény mellett, a bírói függetlenség törvényi rögzítésének felelőse is volt. Délelőtt koszorúzással és főhajtással tisztelegtek Horváth Boldizsár emléke előtt. 1822-ben Szombathelyen született az Andrássy-kormány igazságügy-minisztere, Szombathely egykori főjegyzője. A huszonötödik alkalommal szervezett Vasi Jogásznapon a jeles ügyvéd és miniszter szobránál emlékeztek a Savaria-múzeum parkjában, ahol dr. Nemény András polgármester mondott köszöntőbeszédet, majd a résztvevők megkoszorúzták Horvát Boldizsár szobrát. Az emlékezők végül a Fő tér 25-höz, Horvát Boldizsár szülőházához vonultak, ahol koszorúzással és főhajtással emlékeztek a jogtudós-politikusra.

A jogásznap szakmai-tudományos részét aktuális jogalkotási, jogalkalmazási kérdések helyett idén az egykori igazságügy-miniszter munkásságáról, életpályájáról, eredményeiről szóló tisztelgés alkotta. Trócsányi László, a Magyar Jogász Egylet elnökének, a Károli Gáspár Református Egyetem rektorának elnöklete mellett zajló szakmai konferencián Spitz János, a Magyar Jogász Egylet Vas Megyei Szervezetének elnökének, Mezey Barna, az Eötvös Loránd Tudományegyetem Magyar Állam- és Jogtörténeti Tanszékének vezetőjének, az MTA-ELTE Jogtörténeti Kutatócsoport vezetőjének, Cieger András, a Bölcsészettudományi Kutatóközpont, Történettudományi Intézetének osztályvezetőjének és Máthé Gábor, az ELTE és az NKE professzor emeritusának előadásai mutatták be Horvát Boldizsár életének fontosabb fordulópontjait.

Spitz János elnök Horvát Boldizsár tevékenységének jelentőségét a város fejlődésének szempontjából értékelte. Szerinte nem csak a jogászság ünnepel, hanem ünnepel a város is, hiszen ennek a városnak a szülötte a reformkort követő csoda, hiszen a kiegyezés után ami történt, azt utólag sem lehet másként minősíteni, csak csodának, és ebben a csodában működött közre Horvát Boldizsár. Mezey Barna „a siker titkát” kereste: milyen tényezők álltak a vásározó csizmadia-léttől az országos politikusi tekintélyig vezető út mögött; minek volt köszönhető a Horváth-család atitpikus karrierje, Horvát Boldizsár elismerésre méltó pályaíve és dicsősége. Cieger András Horvát miniszter működését elemezte és vázolta azokat a nehézségeket, melyekkel a polgár Horvátnak meg kellett küzdenie az arisztokrata többségű kormányban. Máthé Gábor a Horvát Boldizsárnak köszönhető kodifikációs sikertörténetet ismertetve jutott el a jogállam értelmezéséig és a múltnak a ma számára nyújtott példázatának értékeléséiig. Végül sor került a kiegyezés meghatározó jogtudósának mindezidáig lappangó, s nemrégiben a Cieger András és kollégája által feltárt naplójának bemutatójára, melyet „Emléktöredékek köz- és magánéletemből” címmel a Jogtörténeti Értekezések sorozatában publikált az ELKH MTA-ELTE Jogtörténeti Kutatócsoportja.