A kutatócsoport kiadványai

 

Új könyveink

2021

Megyeri-Pálffi Zoltán (szerk.): Ábrázolt és épített jog

A felvilágosodástól a 20. századig ívelő állami modernizáció jelentősen átalakította a korabeli államok s közöttük Magyarország államszervezeti viszonyait. Az egymástól elválasztott államhatalmi tevékenységek gyakorlása a dologi feltételek biztosítását is megkövetelte, hiszen a jog(rendszer) hatékonyságának egyik elemi feltétele a megfelelő infrastrukturális háttér biztosítása. E folyamatnak köszönhetően speciális épülettípusok jelentek meg: törvényhozási, végrehajtási-közigazgatási és igazságügyi épületek. A számos minta és impulzus táplálta változások nyomán egy olyan sajátos jogrendszer és építészeti közeg jött létre, ami egyaránt tükrözi a magyar jellegzetességeket, és belesimul a közép-európai „térbe” is. A kötet tanulmányainak egy része ezekre a sajátosságokra és leginkább az igazságügyi infrastruktúra jellegzetességeire reflektál, s kapcsolja össze a jog és az építészet világát a maga szuverén módján. A sajátosságok felderítéséhez azonban érdemes lehet körbetekinteni – ahogy ezt a tanulmányok másik része teszi –, hiszen ekképp akár viszonyítási pontok is felfedezhetők, amelyek segíthetnek az (ön)értékelésben. E szélesebb látókörbe beletartozik mind a kitekintés a szűkebb földrajzi térségből az óceánokon túlra, mind pedig a multi-, illetve interdiszciplináris megközelítés. Ez utóbbi pedig elkalandozást jelent a jog ábrázolhatóságának irányába, ekképpen nemcsak az építészet, hanem a képzőművészet eszközeinek segítségével is érzékelhetővé válik a jog világa.

ISBN: 978-963-556-203-9. Budapest, 2021, Gondolat Kiadó, 175 oldal. 

A kötet elérhető ezen a linken.

Horváth Boldizsár: Emléktöredékek köz- és magánéletemből. (Sajtó alá rendezte Cieger András és Matolcsi Réka)

A kötet, melyet az olvasó a kezében tart, Magyarország kiegyezést követő első igazságügyi miniszterének, Horváth Boldizsárnak (1822–1898) a végakaratát teljesíti születésének 200. évfordulója alkalmából. Jelen szövegközlés központi részét az a visszaemlékezés képezi, amelyen a politikus haláláig dolgozott, és amelyben közéleti tevékenységét tekinti át az 1848/49-es szabadságharcot követő bujdosásától 1871-ben bekövetkezett miniszteri lemondásáig. Az emlékirat meghatározó témája a polgári jogállam kiépítésének nehézségei: például a sajtószabadság, a vallásszabadság és az alkotmányos rend védelme a kiegyezés körüli években. A forrásközlést olyan dokumentumok egészítik ki, amelyek betekintést engednek a közéleti szereplő személyes gondolataiba és láttatni engedik érzéseit: borúlátásra hajlamos érzékeny lelkivilágát. A szerelemre lobbanó ifjú feljegyzései és a halálra készülő idős ember gondosan megszerkesztett, emléktárgyakra is kiterjedő végrendelete mellett helyet kapott a kötetben egy válogatás lányának, Horváth Gizellának a naplójából is.

ISBN: 978-963-556-194-0. Budapest, 2021, Gondolat Kiadó, 137 oldal.

A kötet elérhető ezen a linken.

Mezey Barna (szerk.): Kölcsönhatások. Európa és Magyarország a jogtörténelem sodrásában

A 10–11. századra Europa Occidens keleti peremén kialakult azoknak az államoknak az összefüggő sora, melyek kijelölték a keresztény Európa határait Ázsia felé, s melyek védőpajzsként oltalmazták a belsőbb régiókat a becsvágyó keleti nagyhatalmakkal szemben. Ugyanakkor önakaratukból a társadalomfejlődés, az alkotmányos és jogélet Európa-centrumból vezényelt útjára tértek, s a későbbiekben a fennsík peremzónájaként időről időre végrehajtották modernizációs kísérleteiket, melyek a felzárkózást célozták. Ez a helyzet folyamatosan napirenden tartotta a szuverenitás kérdéseit, a központhoz fűződő viszony alakítását és alakulását, a szélső nemzeti lét jellegzetes vonásainak érvényesítését. A kötet szerzői a jogtörténettudomány szemszögéből tekintve Kelet-Közép-Európa pozíciójára, e köré a probléma köré fűzték gondolataikat, rögzítették megállapításaikat, egyben az ötven esztendeje útjára indított Jogtörténeti Értekezések félévszázados jubileumát is köszöntve az 50. kötettel.

ISBN 978-963-556-204-6. Budapest, Gondolat Kiadó, 2021. 361 oldal.

A kötet elérhető ezen a linken.

Ernő Tárkány Szücs: Reschtsgeschichte und Volksbräuche (Ausgewählte Studien)

2021 a magyar jogi kultúrtörténet és jogi néprajz hármas ünnepe: századik évfordulója van Szücs Ernő Tárkány Ernő jogász, a jogi folklór nemzetközi és országos hírű kutatója születésének; közel négy évtizeddel ezelőtt jelent meg Tárkány Ernő Szücs "Magyar jogi néprajz" című monográfiája, amely a magyar jogi néprajzkutatás eredményeit foglalja össze, 10 évvel ezelőtt pedig jogtörténészek kezdeményezésére alakult meg a Tárkány Szücs-Ernő Jogi Kultúrtörténeti és Jogi Folklór Kutatócsoport a párhuzamos tudományágak interdiszciplináris együttműködésének céljával.

Tárkány Szücs Ernő különösen gazdag munkássága máig a magyar kutatás egyik meghatározó alkotása, és megbecsült része a nemzetközi eredményeknek ezen a kutatási területen. Publikált munkáinak azonban csak egy kis része érhető el német és angol nyelven, és a munkásságának szintézisének tekinthető "Magyar jogi népszokások" című monográfiája is csak magyarul érhető el.

A "Magyar jogtörténészek" sorozat "Tárkány Szücs Ernő: Válogatott tanulmányok" című kötete ezt a hiányt kívánja pótolni a korábban német és angol nyelven megjelent tanulmányok újrakiadásával - amelyek a nemzetközi kutatás szempontjából még differenciáltabban mutatják be Tárkány Szücs figyelemre méltó kutatási eredményeit.

ISBN 978-963-556-186-5 - Budapest, Gondolat Kiadó, 2021. 320 oldal

A kötet elérhető ezen a linken.

Raymundus Parthenopeis: A törvények rövid, könnyű és hasznos foglalata. Közreadja Blazovich László

Az MTA–ELTE Jogtörténeti Kutatócsoport gondozásában, a Jogtörténeti Értekezések 49. köteteként jelent meg Blazovich László kutatói, fordítói munkája nyomán Raymundus Parthenopeis A törvények rövid, könnyű és hasznos foglalata c. műve magyarul. A műhöz bevezető tanulmány készült Summa legum Raymundi Parthenopei címmel, s ennek a lengyel és német változata is helyet kapott a kötetben.

Elöljáróként a kötethez néhány gondolat a sorozatszerkesztő előszavából:

„A magyar jogtörténet-tudomány egyik alaptétele, hogy a magyar jog fejlődésének meghatározó tényezője a nyugat-európai jogalkotás és jogi tudományosság. A közép-európai népek jogéletében kezdettől fogva észlelhetők voltak a frank-germán minták. Kezdetben a bizánci törvényhozás, később a történelmi események hatására is döntővé a nyugat-európai jog vált. Európa szélső nemzetei a kontinens centrumából kisugárzó ideológiai, művelődési és jogi hatások nyomán, a latin-germán keresztény Európa részeként, bizonyos fáziseltolódással hasonló utat jártak be, jogfejlődésük sok tekintetben azonos volt a nyugati modellével. A megkésettség azonban érzékelhető módosulásokkal járt a modellátvételekben; a közép-európai régió részben kiszolgáltatott, részben autonóm szerkezeteket képző zónájának sajátos fejlődése jelentős különbségeket eredményezett. […]

Ebben a folyamatban a modernizációs kísérletek alapfeltétele az adaptációt foganatosító, a legújabb szakmai irányzatokat, a nyugati jogalkotást és jogalkalmazást ismerő, korszerű tudományos tájékozottsággal bíró, a hazai jogban jártas jogászréteg. […]

Jól tudjuk ugyanakkor, hogy az adaptáció olykor évszázados előkészítés után vált aktuális feladattá. Addig rejtett utakon, a nyugat-európai egyetemjárás, a külhoni utazásokon szerzett tapasztalatok, a könyvtárakat gyarapító könyvbeszerzés, hazai jogakadémiákon és lyceumokban oktatott ismeretek révén tágult a látókör, bővült a befogadókészség. Ennek ismerete és tudomásul vétele nélkül értelmezhetetlenné válik a magyar jogfejlődés, érthetetlenné a hazai jogban itt-ott felbukkanó nyugati intézmények eredete.

Raymundus Parthenopeis alább közreadott tankönyvének most már magyar nyelven is olvasható változata is ebbe a joghistóriai sorozatba illik. A Summa legum Kelet-Közép-Európába vezető útja ugyanis nyomós bizonyítéka az európai jogtudomány hatásának a regionális jogokra. Blazovich László, a mű közreadójának szavaival élve ugyanis »a Summa a korabeli jogtranszfer nagy jelentőségű letéteményese volt.«”

ISBN 978-963-556-155-1 ISSN 1218-3814 - Budapest, Gondolat Kiadó, 2021. 380 oldal

A kötet elérhető ezen a linken.

Közép-Európa újkori születése. A magyar közjog elemi forrásai 16–20. század. Geburt Mitteleuropas in der Neuzeit. Elementare Quellen des ungarischen Staatsrechts vom 16. bis 20. Jahrhundert. 

Máthé Gábor

Az MTA–ELTE Jogtörténeti Kutatócsoport gondozásában, a Jogtörténeti Értekezések 51. köteteként jelent meg Máthé Gábor „Közép-Európa újkori születése. A magyar közjog elemi forrásai 16–20. század. (Geburt Mitteleuropas in der Neuzeit. Elementare Quellen des ungarischen Staatsrechts vom 16. bis 20. Jahrhundert)” című monográfiája, Megyeri-Pálffi Zoltán szerkesztésében.

A kötet számba veszi a magyar államfejlődés fontos állomásait a kora újkortól a 20. századig, hangsúlyt fektetve a Habsburg–magyar, illetve osztrák–magyar viszonyok taglalására, azok sajátos alakulására, továbbá a modern, dualizmus kori magyar államszervezet felépítésének bemutatására. A szerző ezen elemek, s hozzájuk kapcsolódó közjogi források és térképek mentén – a legfontosabb megállapításokat német nyelven is közreadva – ábrázolja a Magyar Királyság helyzetét a közép-európai hatalmi térségben, ahogy a kötet borítószövegében is megfogalmazza:

„A reformáció meghirdetése, mint ismert, jelentős hatást gyakorolt a Nyugat fejlődésére, s ezt sajátosan egészítette ki a Habsburgok különös érdeklődése a közép-európai térség permanens átalakítási igényével. Ezt a folyamatot vizsgálják a magyar közjog elemi forrásainak keletkezését és hatását elemző fejezetek.

A kutatás alapján joggal felvethető, hogy az Osztrák–Magyar Monarchia 20. századi eliminálása után a jelenben: Közép-Európa – mint szellemi elv – miben hathat eredményesen?”

ISBN 978-963-556-149-0 ISSN 1218-3814 - Gondolat Kiadó, Budapest, 2021. 223 oldal.

A kötet elérhető ezen a linken.

2020

Hivatás és függetlenség

Bódiné Beliznai Kinga

Az 1869 és 1937 közötti időszakban a Kúria elnöki székét betöltő bírók életútján és pályaképén keresztül választ kaphatunk arra a kérdésre, hogy valóban ennyire nehéz-e bírónak lenni? Vagy talán igaz a régi mondás, hogy „dat Justinianus honores”, azaz hogy a Justinianus császár által megtestesített ítélkezés méltósághoz, ranghoz juttat? Az igazságszolgáltatás története azt mutatja, hogyha a bíró hivatását lelkiismeretesen gyakorolja, akkor a méltóság és a rang mellé a társadalom megbecsülését is elnyeri. A XIX–XX. század számos bíróegyéniség hozott szigorú és kevésbé szigorú ítéleteket, mint mondták, „a Juhász Andorok büszke bírói lelkében ott égett az örök bírói lámpa, az igazságkeresés lámpája”. E bírókat „roppant tudás, mély emberismeret és finom emberszeretet” jellemezte. Többségük már hosszú igazságszolgáltatásban töltött évek megkoronázásaként nyerte el a legfőbb bírói méltóságot, a kúriai elnökihivatalt.

A kúriai elnökök életének és pályaívének fontos állomásait bemutatva, a személyes fejlődésen keresztül megismerhetjük azt is, hogyan fejlődött, hogyan változott a magyar igazságszolgáltatás legfőbb fórumának szervezete, működése. A bíráskodási hagyományok, a jó bíróról alkotott kép és a vele szemben támasztott követelmények mind a mai napig végigkísérik a Kúria törvénykezési tevékenységét. Ráth Zsigmond kúriai másodelnök (1918–1929) szerint „a bírói hivatást megtanulni végeredményben nem lehet. A jó bíró már annak született.”

A kúriai elnöki pályaképek feltárásán túl szükségesnek tartottam azoknak a magyar közéletben szerepet játszó állami vezetőknek, politikusoknak, bíráknak, ügyészeknek, ügyvédeknek stb. rövid életrajzát is megírni, akiknek neve és ténykedései összeforrtak a legfőbb bírói vezetők életútjával. Így teljesebb képet kaphatunk a XIX–XX. század ítélkezési gyakorlatáról és igazságügyi politikájáról.

Az életutak és a hozzájuk kapcsolódó bírói munkásság bemutatása pedig lehetővé teszi, hogy ne csak a magyar jogászközönség számára fogalommá vált neveket ismerjük, hanem azokat is, amelyek hol itt, hol ott jelentek meg legfelsőbb kéziratokban „s a nép csendes magasztalásaiban”. És nem feledkezhetünk meg arról sem, hogy „a történelmet nem csupán a politikusok és hadvezérek csinálják, hanem az igazságot fonószövő történelmi bírák is”. Példaképekre pedig a XXI. század magyar jogásztársadalmának is szüksége van.

ISBN 978 963 556 062 2 ISSN 1218-3814 - Gondolat Kiadó, Budapest, 2020. 383 oldal.

A kötet elérhető ezen a linken.

Szuverenitáskérdések: elméletek, történetek

Szerkesztette: Karácsony András

A szuverenitás történeti és mindenkor aktuális fontosságát igyekszik alátámasztani a Jogtörténeti Értekezések jelen kötete, amely három tartalmi egységből áll: az első rész a szuverenitás elméleti kérdéseire, az ezzel kapcsolatos vitákra koncentrál. A második rész a magyar történelem vonatkozásában vizsgálja a szuverenitás problematikáját. A harmadik pedig a szuverenitással összefüggő aktuális kérdéseket tárgyalja. Ez a tartalmi felosztás természetesen nem jelenti, hogy az elméletek kapcsán történeti összefüggések, a magyar történelem, illetve az aktuális témák vonatkozásában elméleti problémák ne kerülnének előadásra.

Az 1920-as évek német gondolkodástörténetében két, karakteresen szembenálló elképze- lés fogalmazódott meg a szuverenitásról. Az egyik Carl Schmitt, a másik pedig Hans Kelsen nevéhez köthető. Az előbbi a szuverenitás politikai, míg az utóbbi a jogi értelmezését vallotta. Ezt a vitát mutatja be Kará- csony András tanulmánya. Tóth J. Zoltán írása ennél tágabb történeti dimenziót vizsgál, konkrétan azt, hogy az elmúlt évszázadokban kit jelöltek meg a szuverenitás alanyaként. Az elmélettörténeti irodalomból világo- san kitűnik, hogy egyáltalán nem magától értetődő a szuverén konkrétmegjelölése. Voltak, akik a fejedelemre (egyszemélyi uralkodóra), vagy egy testületre (parlament), és voltak, akik – elsősorban Rousseau hatására – a népre, illetve később a nemzetre gondoltak mint a szuverenitás alanyára. Míg a 19. század utolsó harmadától egyre inkább az állam kapta e megtisztelő jelzőt. A szuverenitásproblematika értelmezéséhez nagyon fontos hozzájárulás volt a nemzetközi jog, a nemzetközi szerződések szerepének bekapcsolása. Kardos Gábor tanulmánya ezeket az összefüggéseket, máig aktuális kérdéseket világítja meg.

A kötet második egysége a magyar történelem kontextusában vizsgálja a szuverenitás témáját. Pongrácz Alex írása a magyar állam történetének folyamatában mutatja be a szuverenitás folytonosan felmerülő követelményét, illetve az ezzel való számvetést. Horváth Attila ebből a történelmi folyamatból a Szent Korona-eszmére koncentrál, konkrétan arra, hogy miként jelenítette meg, miként fejezte ki a Szent Korona-eszme a magyar állam szuverenitását. Kisteleki Károly tanulmánya történeti esettanulmánynak is tekinthető, mivel egy meghatározott állam, terület, azaz az Erdélyi Fejedelemség történetében mutatja be a szuverenitás vágyának lehetőségei és az az ezzel kapcsolatos nehézségeket, korlátozottságokat.

A harmadik részben két tanulmány olvasható. Ezek az írások erőteljesen kötődnek napjaink kérdéseihez. Paolo Becchi a nemzeti szuverenitás kérdéskörét Európa politikai-kulturális hagyománya és az Európai Unió aktuálisan érvényesített politikája közötti különbségben helyezi el. Löffler Tibor írása egy teljes mértékben új fejleményt tematizál, mégpedig azt, hogy a tömeges migráció összefüggésében a politikai viták résztvevőinek egy része milyen módon tágítja ki a szuverén fogalmának használhatóságát.

ISBN 978-963-556-071-4 ISSN 1218-3814 - Gondolat Kiadó, Budapest, 2020. 227 oldal.

A kötet elérhető ezen a linken.

Nemzetiségi-nyelvi szuverenitás a hosszú 19. században

Szerkesztette: Nagy Noémi

Az MTA–ELTE Jogtörténeti Kutatócsoport gondozásában megjelent tanulmánykötet interdiszciplináris keretben mutatja be, hogyan vélekednek a jogtörténet, a nyelvészet, a filozófia és a történettudomány jeles képviselői – köztük a kutatócsoport négy munkatársa – a nemzetiségi-nyelvi szuverenitás rendkívül komplex témaköréhez kapcsolódó kérdésekről a dualizmus idején, illetve az azt megelőző és követő korszakokban. 

A feldolgozott témák között szerepel a nemzetiségi egyenjogúságról szóló 1868. évi XLIV. törvénycikk elméleti szempontból (Andrássy György), a nyelvi és politikai szuverenitás összefüggései a szláv nyelvek példáján keresztül (Csernicskó István), a nemzetiségi törvény elfogadását közvetlenül megelőző évek nyelvi-nemzetiségi tárgyú szabályozása a Magyar Királyság és Erdély területén (Csernus-Lukács Szilveszter), a reformkori megyei közgyűlések álláspontja a magyar nyelv ügyében (Heil Kristóf Mihály), a nyelvi jogok szerepe a 19. századi szlovák autonómiatörekvésekben (Képessy Imre), a tannyelv szabályozásának története az 1918 előtti magyarországi alsó- és középszintű tanintézményekben (Lajtai L. László), nyelv és szuverenitás összefüggései a névhasználatra vonatkozó magyar jogi szabályozásban (Megyeri-Pálffi Zoltán), a nemzetiségi–nyelvi egyenjogúság elvének értelmezése a magyarországi és az ausztriai birodalmi jogi szabályozásban a dualizmus időszakában (Nagy Noémi), valamint a magyar–horvát kiegyezés hátterében zajló titkos pénzügyi manőverek (Schwarzwölder Ádám).

Az érintett tudományok művelőinek és az érdeklődő nagyközönségnek egyaránt ajánlott tanulmánykötet gazdag levéltári forrásanyagon és joganyagon alapuló színvonalas tanulmányai nemcsak a magyarság számára és a hosszú 19. században jelentős problémákat vizsgálnak, de a kelet-közép-európai térség nyelvi konfliktusokkal terhelt aktuális eseményeinek megértéséhez is fontos adalékokkal szolgálnak.

ISBN 978-963-556-027-1, ISSN 1586-8265 - Gondolat Kiadó, Budapest, 2020. 217 oldal.

A kötet elérhető ezen a linken.

A rendszerváltás harminc éve, avagy determinált volt-e a jogrendszer transzformációja?

Szerkesztette: Bódiné Beliznai Kinga, Gosztonyi Gergely

A 2019-ben indult MTA–ELTE Jogtörténeti Kutatócsoport gondozásában jelent meg – immár harmadik kötetként – a Jogtörténeti Értekezések 45. darabja, amely az 1989–1990-es rendszerváltás harmincadik évfordulója apropóján született.

A könyvben publikált tanulmányok a három évtizede bekövetkezett változásokat, illetve az azt követő átalakulást taglalják a jogi-politikai rendszer egy-egy szeletét érintve. Így az alkotmányosság helyreállítása (Tölgyessy Péter), a rendszerváltás mint politikai kompromisszum (Papp László), a népszavazás intézménye (Komáromi László), a lelkiismereti és vallásszabadság (Völgyesi Levente), a sajtó privatizációja (Horváth Attila), a sajtómegjelenések kérdése (Gosztonyi Gergely), a két semmisségi törvény (Zinner Tibor), a magyarországi németség helyzete (Frey Dóra), a kedvezményes honosítás (Képessy Imre) a közjegyzőség szerepváltozása (Losonczi Eszter), a felsőoktatási autonómia (Rigó Kinga) és az antiszemita mítoszok megjelenése (Kiss Máté) egyaránt szóba kerül a tanulmánykötetben.

Az 1989-es események óta eltelt idő lehetőséget kínál számunkra, hogy megvizsgáljuk, sikeres volt-e a rendszerváltás hazánkban, illetve az akkori események, folyamatok hogyan befolyásolták az azóta eltelt harminc év jogalkotási és politikai történéseit. A kötetbe felkért tudományos kutatók e lehetőséggel élve fogalmazták meg gondolataikat és tették közzé azokat a Jogtörténeti Értekezések legújabb részében.

ISBN 978 963 693 842 0, ISSN 1586-8265 - Gondolat Kiadó, Budapest, 2020, 157 p.

A kötet erre a linkre kattintva letölthető. 

A magyar történelmi alkotmány és a hazai közjogi-közigazgatási jogvédelem

Stipta István

E kötet tárgya a magyar történelmi alkotmány tartalmának és módosulási folyamatának vizsgálata a XIX. század második felében. A sokat vitatott politikai-közjogi kérdést két hazai intézmény fejlődésének tükrében tekintette át a szerző, Stipta István. Az egyik a pénzügyi közigazgatási bíróság, amely a közigazgatási jogvédelem korszerűsítési igényét, egyben a hagyományos alkotmányos rendszer módosításának szükségességét vetette fel a vizsgált időszak hazai jogfejlődésében. A másik intézmény a sajátos magyar helyhatósági szerv, az alkotmány védbástyájaként elhíresült vármegye.

A szerző jelen összeállításban részletesen követi a történelmi alkotmányt módosító törvény létrehozatalának folyamatát, mert jellemzőnek tartja azt a közjogi-politikai diskurzust és jogképzési folyamatot, amely a dualizmus ezen időszakában megjelenítette és egyesítette a közpolitikai és szakmai szempontokat. A könyv második részében a magyar történelmi alkotmány alapintézményének tekintett, – az alkotmányunk tartalmához kötődő – közjogi vitákban gyakran hivatkozott intézménnyel, a vármegyékkel foglalkozik.

Stipta István a Jogtörténeti Értekezések 44. kötetében bocsátja közre ezeket az eredményeket, amelyek a Kutatócsoport programját követik, de ugyanakkor más tárgykörű levéltári kutatásaihoz is kötődnek, illetve összegzi a korábban megjelent kapcsolódó közleményeiben és az MTA doktori disszertációjában megfogalmazott, idevágó gondolatait.

ISBN 978 963 693 833 8, ISSN 1586-8265 - Gondolat Kiadó, Budapest, 2020, 282 p.

A kötet elérhető erre a linkre kattintva.

Szuverenitáskutatás

Szerkesztette: Megyeri-Pálffi Zoltán

A 2019 júliusában működését megkezdő MTA–ELTE Jogtörténeti Kutatócsoport a jog szuverenitásának kutatását, közelebbről a XIX. századi Habsburg Birodalom és az Osztrák-Magyar Monarchia keretei között alkotmányos helyét kereső Magyarország jogalkotási, jogalkalmazási, jogtudományi önállóságának vizsgálatát tűzte ki célul.

A kutatócsoport munkájának megkezdése után kevéssé volna elvárható egy kutatóközösséggé formálódó csoporttól, hogy azonnal kötetre való friss kutatási eredményekkel lépjen a szakmai közönség elé. Az azonban aligha érdektelen, hogy a pályázat kutatási témájához csatlakozó kutatók korábbi munkásságuk során hogyan és milyen aspektusokban folytattak elemzéseket, tettek közzé tanulmányokat. E tanulmánykötet – amely a Jogtörténeti Értekezések sorozat 43. köteteként jelent meg – erről szól tehát: magyarázatot ad arra, hogy ki, milyen okból csatlakozott a kutató közösséghez, milyen előmunkálatok jelzik a közös gondolkodást, s egyben illusztrálják a jogi szuverenitás megközelítésének sokszínűségét, lehetőségeit és a várható szintézis érdemi eredményeit. E bemutatkozó kötet tanulmányai tehát a kutatócsoport tagjainak korábbi kutatómunkájának eredményei, részben már helyenként publikált művek, nagyobbrészt átdolgozott, frissített, újragondolt írások. Egyfajta megelőlegezett tablója is az MTA jóvoltából megindult új kutatásoknak.

ISBN 978 963 693 827 7, ISSN 1586-8265 - Gondolat Kiadó, Budapest, 2020, 227 p.

A kötet elérhető erre a linkre kattintva.