A kutatócsoport kiadványai

 

Új könyveink

2020

Szuverenitáskérdések: elméletek, történetek

Szerkesztette: Karácsony András

A szuverenitás történeti és mindenkor aktuális fontosságát igyekszik alátámasztani a Jogtörténeti Értekezések jelen kötete, amely három tartalmi egységből áll: az első rész a szuverenitás elméleti kérdéseire, az ezzel kapcsolatos vitákra koncentrál. A második rész a magyar történelem vonatkozásában vizsgálja a szuverenitás problematikáját. A harmadik pedig a szuverenitással összefüggő aktuális kérdéseket tárgyalja. Ez a tartalmi felosztás természetesen nem jelenti, hogy az elméletek kapcsán történeti összefüggések, a magyar történelem, illetve az aktuális témák vonatkozásában elméleti problémák ne kerülnének előadásra.

Az 1920-as évek német gondolkodástörténetében két, karakteresen szembenálló elképze- lés fogalmazódott meg a szuverenitásról. Az egyik Carl Schmitt, a másik pedig Hans Kelsen nevéhez köthető. Az előbbi a szuverenitás politikai, míg az utóbbi a jogi értelmezését vallotta. Ezt a vitát mutatja be Kará- csony András tanulmánya. Tóth J. Zoltán írása ennél tágabb történeti dimenziót vizsgál, konkrétan azt, hogy az elmúlt évszázadokban kit jelöltek meg a szuverenitás alanyaként. Az elmélettörténeti irodalomból világo- san kitűnik, hogy egyáltalán nem magától értetődő a szuverén konkrétmegjelölése. Voltak, akik a fejedelemre (egyszemélyi uralkodóra), vagy egy testületre (parlament), és voltak, akik – elsősorban Rousseau hatására – a népre, illetve később a nemzetre gondoltak mint a szuverenitás alanyára. Míg a 19. század utolsó harmadától egyre inkább az állam kapta e megtisztelő jelzőt. A szuverenitásproblematika értelmezéséhez nagyon fontos hozzájárulás volt a nemzetközi jog, a nemzetközi szerződések szerepének bekapcsolása. Kardos Gábor tanulmánya ezeket az összefüggéseket, máig aktuális kérdéseket világítja meg.

A kötet második egysége a magyar történelem kontextusában vizsgálja a szuverenitás témáját. Pongrácz Alex írása a magyar állam történetének folyamatában mutatja be a szuverenitás folytonosan felmerülő követelményét, illetve az ezzel való számvetést. Horváth Attila ebből a történelmi folyamatból a Szent Korona-eszmére koncentrál, konkrétan arra, hogy miként jelenítette meg, miként fejezte ki a Szent Korona-eszme a magyar állam szuverenitását. Kisteleki Károly tanulmánya történeti esettanulmánynak is tekinthető, mivel egy meghatározott állam, terület, azaz az Erdélyi Fejedelemség történetében mutatja be a szuverenitás vágyának lehetőségei és az az ezzel kapcsolatos nehézségeket, korlátozottságokat.

A harmadik részben két tanulmány olvasható. Ezek az írások erőteljesen kötődnek napjaink kérdéseihez. Paolo Becchi a nemzeti szuverenitás kérdéskörét Európa politikai-kulturális hagyománya és az Európai Unió aktuálisan érvényesített politikája közötti különbségben helyezi el. Löffler Tibor írása egy teljes mértékben új fejleményt tematizál, mégpedig azt, hogy a tömeges migráció összefüggésében a politikai viták résztvevőinek egy része milyen módon tágítja ki a szuverén fogalmának használhatóságát.

ISBN 978-963-556-071-4 ISSN 1218-3814 - Gondolat Kiadó, Budapest, 2020. 227 oldal.

A kötet elérhető ezen a linken.

Nemzetiségi-nyelvi szuverenitás a hosszú 19. században

Szerkesztette: Nagy Noémi

Az MTA–ELTE Jogtörténeti Kutatócsoport gondozásában megjelent tanulmánykötet interdiszciplináris keretben mutatja be, hogyan vélekednek a jogtörténet, a nyelvészet, a filozófia és a történettudomány jeles képviselői – köztük a kutatócsoport négy munkatársa – a nemzetiségi-nyelvi szuverenitás rendkívül komplex témaköréhez kapcsolódó kérdésekről a dualizmus idején, illetve az azt megelőző és követő korszakokban. 

A feldolgozott témák között szerepel a nemzetiségi egyenjogúságról szóló 1868. évi XLIV. törvénycikk elméleti szempontból (Andrássy György), a nyelvi és politikai szuverenitás összefüggései a szláv nyelvek példáján keresztül (Csernicskó István), a nemzetiségi törvény elfogadását közvetlenül megelőző évek nyelvi-nemzetiségi tárgyú szabályozása a Magyar Királyság és Erdély területén (Csernus-Lukács Szilveszter), a reformkori megyei közgyűlések álláspontja a magyar nyelv ügyében (Heil Kristóf Mihály), a nyelvi jogok szerepe a 19. századi szlovák autonómiatörekvésekben (Képessy Imre), a tannyelv szabályozásának története az 1918 előtti magyarországi alsó- és középszintű tanintézményekben (Lajtai L. László), nyelv és szuverenitás összefüggései a névhasználatra vonatkozó magyar jogi szabályozásban (Megyeri-Pálffi Zoltán), a nemzetiségi–nyelvi egyenjogúság elvének értelmezése a magyarországi és az ausztriai birodalmi jogi szabályozásban a dualizmus időszakában (Nagy Noémi), valamint a magyar–horvát kiegyezés hátterében zajló titkos pénzügyi manőverek (Schwarzwölder Ádám).

Az érintett tudományok művelőinek és az érdeklődő nagyközönségnek egyaránt ajánlott tanulmánykötet gazdag levéltári forrásanyagon és joganyagon alapuló színvonalas tanulmányai nemcsak a magyarság számára és a hosszú 19. században jelentős problémákat vizsgálnak, de a kelet-közép-európai térség nyelvi konfliktusokkal terhelt aktuális eseményeinek megértéséhez is fontos adalékokkal szolgálnak.

ISBN 978-963-556-027-1, ISSN 1586-8265 - Gondolat Kiadó, Budapest, 2020. 217 oldal.

A kötet elérhető ezen a linken.

A rendszerváltás harminc éve, avagy determinált volt-e a jogrendszer transzformációja?

Szerkesztette: Bódiné Beliznai Kinga, Gosztonyi Gergely

A 2019-ben indult MTA–ELTE Jogtörténeti Kutatócsoport gondozásában jelent meg – immár harmadik kötetként – a Jogtörténeti Értekezések 45. darabja, amely az 1989–1990-es rendszerváltás harmincadik évfordulója apropóján született.

A könyvben publikált tanulmányok a három évtizede bekövetkezett változásokat, illetve az azt követő átalakulást taglalják a jogi-politikai rendszer egy-egy szeletét érintve. Így az alkotmányosság helyreállítása (Tölgyessy Péter), a rendszerváltás mint politikai kompromisszum (Papp László), a népszavazás intézménye (Komáromi László), a lelkiismereti és vallásszabadság (Völgyesi Levente), a sajtó privatizációja (Horváth Attila), a sajtómegjelenések kérdése (Gosztonyi Gergely), a két semmisségi törvény (Zinner Tibor), a magyarországi németség helyzete (Frey Dóra), a kedvezményes honosítás (Képessy Imre) a közjegyzőség szerepváltozása (Losonczi Eszter), a felsőoktatási autonómia (Rigó Kinga) és az antiszemita mítoszok megjelenése (Kiss Máté) egyaránt szóba kerül a tanulmánykötetben.

Az 1989-es események óta eltelt idő lehetőséget kínál számunkra, hogy megvizsgáljuk, sikeres volt-e a rendszerváltás hazánkban, illetve az akkori események, folyamatok hogyan befolyásolták az azóta eltelt harminc év jogalkotási és politikai történéseit. A kötetbe felkért tudományos kutatók e lehetőséggel élve fogalmazták meg gondolataikat és tették közzé azokat a Jogtörténeti Értekezések legújabb részében.

ISBN 978 963 693 842 0, ISSN 1586-8265 - Gondolat Kiadó, Budapest, 2020, 157 p.

A kötet erre a linkre kattintva letölthető. 

Stipta István: A magyar történelmi alkotmány és a hazai közjogi-közigazgatási jogvédelem

E kötet tárgya a magyar történelmi alkotmány tartalmának és módosulási folyamatának vizsgálata a XIX. század második felében. A sokat vitatott politikai-közjogi kérdést két hazai intézmény fejlődésének tükrében tekintette át a szerző, Stipta István. Az egyik a pénzügyi közigazgatási bíróság, amely a közigazgatási jogvédelem korszerűsítési igényét, egyben a hagyományos alkotmányos rendszer módosításának szükségességét vetette fel a vizsgált időszak hazai jogfejlődésében. A másik intézmény a sajátos magyar helyhatósági szerv, az alkotmány védbástyájaként elhíresült vármegye.

A szerző jelen összeállításban részletesen követi a történelmi alkotmányt módosító törvény létrehozatalának folyamatát, mert jellemzőnek tartja azt a közjogi-politikai diskurzust és jogképzési folyamatot, amely a dualizmus ezen időszakában megjelenítette és egyesítette a közpolitikai és szakmai szempontokat. A könyv második részében a magyar történelmi alkotmány alapintézményének tekintett, – az alkotmányunk tartalmához kötődő – közjogi vitákban gyakran hivatkozott intézménnyel, a vármegyékkel foglalkozik.

Stipta István a Jogtörténeti Értekezések 44. kötetében bocsátja közre ezeket az eredményeket, amelyek a Kutatócsoport programját követik, de ugyanakkor más tárgykörű levéltári kutatásaihoz is kötődnek, illetve összegzi a korábban megjelent kapcsolódó közleményeiben és az MTA doktori disszertációjában megfogalmazott, idevágó gondolatait.

ISBN 978 963 693 833 8, ISSN 1586-8265 - Gondolat Kiadó, Budapest, 2020, 282 p.

A kötet elérhető erre a linkre kattintva.

Szuverenitáskutatás

Szerkesztette: Megyeri-Pálffi Zoltán

A 2019 júliusában működését megkezdő MTA–ELTE Jogtörténeti Kutatócsoport a jog szuverenitásának kutatását, közelebbről a XIX. századi Habsburg Birodalom és az Osztrák-Magyar Monarchia keretei között alkotmányos helyét kereső Magyarország jogalkotási, jogalkalmazási, jogtudományi önállóságának vizsgálatát tűzte ki célul.

A kutatócsoport munkájának megkezdése után kevéssé volna elvárható egy kutatóközösséggé formálódó csoporttól, hogy azonnal kötetre való friss kutatási eredményekkel lépjen a szakmai közönség elé. Az azonban aligha érdektelen, hogy a pályázat kutatási témájához csatlakozó kutatók korábbi munkásságuk során hogyan és milyen aspektusokban folytattak elemzéseket, tettek közzé tanulmányokat. E tanulmánykötet – amely a Jogtörténeti Értekezések sorozat 43. köteteként jelent meg – erről szól tehát: magyarázatot ad arra, hogy ki, milyen okból csatlakozott a kutató közösséghez, milyen előmunkálatok jelzik a közös gondolkodást, s egyben illusztrálják a jogi szuverenitás megközelítésének sokszínűségét, lehetőségeit és a várható szintézis érdemi eredményeit. E bemutatkozó kötet tanulmányai tehát a kutatócsoport tagjainak korábbi kutatómunkájának eredményei, részben már helyenként publikált művek, nagyobbrészt átdolgozott, frissített, újragondolt írások. Egyfajta megelőlegezett tablója is az MTA jóvoltából megindult új kutatásoknak.

ISBN 978 963 693 827 7, ISSN 1586-8265 - Gondolat Kiadó, Budapest, 2020, 227 p.

A kötet elérhető erre a linkre kattintva.