A kötet a Székesfehérvári Királyi Törvényszék 1872. január 1-jével kezdődő működésétől a második világháborúval bezárólag dolgozza fel a Székesfehérvári Törvényszék történetét.

A munka a polgári kori bíróságok, az ún. elsőfolyamodású királyi járásbíróságok és törvényszékek Fejér megyei megszervezésének bemutatásával indul. A történeti kutatás mind levéltári, mind szakirodalmi forrásokra kiterjedt, így nyomon követhetővé vált az a folyamat, hogy hogyan állították fel a királyi bíróságokat. Az 1867-es osztrák–magyar kiegyezést követően, az 1870-es évek legelején váltották fel ezek az újonnan megszervezett állami bíróságok a korábbi rendi-önkormányzati, majd az 1848–1849-es események után létrehozott császári-királyi igazságszolgáltatási fórumokat. Fejér megyében ekkor Székesfehérvár mint törvényszéki székhely mellett ugyanitt, valamint Adonyban, Móron, Sárbogárdon és Válon indultak el az elsőfokú bírói fórumok 1872. január 1-jén.

A kötet a szervezéstörténet taglalását követően a bíráskodás székesfehérvári helyszíneit tárja fel, amelyek között Fejér vármegye székháza foglalja el a legfontosabb helyet. Az, hogy az 1872-ben a királyi bíróságok közigazgatási épületekben kezdték meg működésüket, nem volt szokatlan, hiszen ekkor még nem épülhettek önálló bírósági épületek a szervezet kiforratlansága és az anyagi lehetőségek miatt. Így Székesfehérváron is kénytelen volt együtt élni a megyei igazgatás és a királyi törvényszék a megyeháza egyre szűkösebbé váló épületében.

A könyv e konfliktusoktól sem mentes évtizedeken átvezetve az igazságügyi palota elhúzódó elhelyezésére is kitér, majd külön fejezetben tárgyalja a Székesfehérvári Törvényszéknek ma is otthont adó Törvényház építéstörténetét és építészeti kialakítását. Az 1901 és 1902 között felépült palota a korszak legfoglalkoztatottabb igazságügyi építészének, Wágner Gyulának (1851–1937) a tervei alapján született meg. „Justicia istenasszony uj, diszes háza” – ahogy a korabeli sajtóban nevezték – mind rendeltetésében, mind architektúrájában a monarchia korának jellegzetes épülete volt, amely Székesfehérváron az akkor beépülő vásártéren, a Zichy-liget mellett az egyik legkiemelkedőbb középületté vált.

A bíróságok históriája nemcsak a szervezés és az építés történetét foglalja magában, hanem a bírókét is, azok életét és munkásságát. A kötet a második világháború időszakáig terjedően hét törvényszéki elnök életrajzán keresztül mutatja be a törvényszék életét. E fejezetekben megismerkedhetünk a szervezés, majd a megyeházában töltött első évek-évtizedek nehézségeivel csakúgy, mint a korabeli társadalmi élet azon eseményeivel, amelyeken a bírói kar tagjai is szereppel bírtak. A bírói életutak szakmai és magánéleti eseményei mellett a törvényszék előtt zajló, az adott időszakban a legnagyobb köz- és sajtóérdeklődést kiváltó perek is terítékre kerülnek. Az egyes ügyek jól tükrözik a korabeli eljárások (így például az esküdtszék) sajátosságait, valamint a mindennapi élet folyását és azokat változásokat is, amelyek az első, illetve a második világháború nyomán következtek be.

A történéseket és történeteket számos illusztráció kíséri végig metszeteken, festményeken, rajzokon, építészeti terveken át a korabeli sajtóhírekig, nyomtatványokig és iratképekig, de maga az épület is láthatóvá válik egykori képeslapok és mai fényképfelvételek segítségével.

Megyeri-Pálffi Zoltán: A Székesfehérvári Törvényszék polgári kori története 1872–1944. Székesfehérvár, Székesfehérvári Törvényszék, 2021. 124 oldal

ISBN 978-615-01-2334-9

lektorálta: Bódiné dr. Beliznai Kinga, egyetemi docens, ELTE ÁJK Magyar Állam- és Jogtörténeti Tanszék

könyvterv, képfeldolgozás és tördelés: Megyeri-Pálffi Zoltán