Jogtörténeti Értekezések 66.

A bírói hatalom gyakorlásáról rendelkező 1869. évi IV. törvénycikk óriási változásokat hozott a korabeli államszervezet alakításában: valóban elvált egymástól az igazságszolgáltatás és a közigazgatás, amelyeknek fejlesztése külön utakon folyt tovább. Ennek a jogszabályi kereteinek kialakításakor nem volt elegendő az újonnan létrehozandó vagy átalakítandó szervezeti egységeket rendezni, hanem a személy(zet)i és a dologi hátteret is meg kellett teremteni. Ez utóbbihoz kapcsolódik a szervezetrendszer működéséhez elengedhetetlen, megfelelő fizikai környezet kialakítása: székházak, hivatalok, községházák, városházák építése. S ezek mellett azok a tényezők, amelyek a jól működő közigazgatás egyik alapját jelenthetik, mint például a közlekedési infrastruktúra fejlesztése.

A kötet a szerzők alfabetikus sorrendjében tartalmazza tanulmányokat, amelyek különböző aspektusokban világítják meg az átalakuló közigazgatás témáját. Így a dualizmus kori minisztériumok elhelyezése (Bathó Gábor) és a nagyközségek székházépítése (Brunner Attila) kerül terítékre, illetve a reformkori vármegyei infrastruktúrafejlesztés (Heil Kristóf Mihály), majd a 19. század 70-es éveiből a pesti Új Városháza építése (Megyeri-Pálffi Zoltán), végül – egyfajta keretként, a 20. századba átnyúlva – az épített környezet védelmének jogi szabályozástörténete (Völgyesi Levente). Valamennyi tanulmányból kiolvasható a „tudományköziség”, azaz az inter- és multidiszciplináris jelleg, amely elengedhetetlen akkor, amikor az építés és az adminisztráció, az „épített közigazgatás” összefüggéseit vizsgáljuk.

Megyeri-Pálffi Zoltán (szerk. és előszó): Épített közigazgatás. (Jogtörténeti Értekezések 66.)
Budapest, 2024. Gondolat Kiadó.
ISSN 0134-0026

A kötet elérhető ezen a linken.