2023

Heil Kristóf Mihály (szerk.): A magyar liberalizmus gyökerei és a rendszeres bizottsági munkálatok

Jelen tanulmánykötet arra vállalkozik, hogy hozzájáruljon a 18–19. századi Habsburg Birodalom keretei között alkotmányos helyét kereső Magyarország jogalkotási, jogalkalmazási és jogtudományi önállóságának kutatásához. A kötet történész és jogtörténész szerzői a 18. század végi magyar felvilágosodás és a 19. század eleji klasszikus liberalizmus korát összekötő úgynevezett rendszeres bizottsági munkálatok, más néven operátumok történetét vizsgálják.

1790-ben, II. József halálát követően, a francia forradalom második évében a magyar nemesség egyes felvilágosult csoportjai elérkezettnek látták az időt, hogy a dél-németalföldi tartományait elvesztő uralkodóházzal szemben – mely európai háborúk küszöbén toporgott – megfogalmazzák kívánalmaikat, és sérelmeik orvoslását kérjék. Az 1790–1791. évi 67. törvénycikk úgynevezett rendszeres bizottságokat (regnicolaris deputatio) küldött ki, azt a feladatot adva nekik, hogy készítsenek elő törvényjavaslatokat a következő diéta számára.

II. Lipót halálával, a merőben eltérő célokkal és felfogással trónra kerülő I. Ferenc személye, valamint a nemzetközi politika alakulása alapvetően megváltoztatta a hazai erőviszonyokat, s így az operátumok a kancellária levéltárába kerültek, és egészen az 1825–1827. évi 8. törvénycikk értelmében elrendelt újratárgyalásukig ott is maradtak. Az újabb indítványok kinyomtatását követően a törvényhatóságok kapták kézhez azokat. Az ennek nyomán megkezdődött megyei diskurzusok, bizottsági és közgyűlési viták biztosítottak teret a haladó nézetek kifejtéséhez és terjesztéséhez, megalapozva ezzel az 1830-as és 1840-es évek reformtörekvéseit.

Heil Kristóf Mihály (szerk.): A magyar liberalizmus gyökerei és a rendszeres bizottsági munkálatok
(Jogtörténeti Értekezések 62.)
Budapest, 2023. Gondolat Kiadó, 188 oldal
ISBN 978 963 556 505 4 ISSN 0134-0026

A kötet tartalomjegyzéke, bevezetője elérhető innen.

Képessy Imre: Az Országbírói Értekezlet történetete és öröksége

A magyar alkotmányos élet sajátos fordulópontján hívta össze gróf Apponyi György frissen kinevezett országbíró az Országbírói Értekezletet. A neoabszolutizmusnak nevezett korszak sajátos fordulópontján, Alexander Bach belügyminiszter menesztését követően Ferenc József császár „ajándékba adta” az októberi diplomát a magyaroknak azzal a céllal, hogy Ausztria és Magyarország közjogi viszonyát az ún. 1847-es alapokon rendezze újra.

Az uralkodó visszaállítani igyekezett a késő rendi monarchia alkotmányos rendszerét, s az országbíró is azzal a céllal hívta össze az értekezletet, hogy megállapítható legyen: mi az, ami a magyar jogrendszerben megőrizhető a rendi monarchia korából, s ez összeegyeztethető-e az 1848. évi áprilisi törvényekkel, valamint a neoabszolutizmus korában hatályba léptetett egyes osztrák törvényekkel.

Ha a célul kitűzött feladatot végiggondoljuk, akkor az utókor kutatója szinte azonnal azt válaszolja, hogy az Országbírói Értekezlet közel lehetetlen feladatra vállalkozott, függetlenül attól, hogy nem kellett törvényjavaslatot készítenie az országgyűlés számára. A szerző feltárja azt a történeti, jogtörténeti hátteret, amelynek ismeretében választ kaphatunk arra, mi is történt 1861 tavaszán az értekezlet ülésein.

(Homoki-Nagy Mária)

Képessy Imre: Az Országbírói Értekezlet története és öröksége.
(Jogtörténeti Értekezések 61.)
Budapest, 2023. Gondolat Kiadó, 290 oldal
ISBN 978 963 556 504 7 ISSN 0134-0026

A kötet első fejezete elérhető ide kattintva. 

Korsósné Delacasse Krisztina – Máthé Gábor – Mezey Barna (szerk.): A közép-európai régió és a nyugati hatások. A tradicionális jog alakváltozásai

A kötetben közzétett másfél tucatnyi tanulmány mindenekelőtt azoknak szól, s azok figyelmére tarthat igényt, akik szívesen forgatják a magyar és az európai állam- és jogtörténettel foglalkozó elemzéseket, s akik egyetértenek azzal az axiómának tűnő tétellel, miszerint a nemzeti joghistória egy-egy intézményének teljes körű megértéséhez szükséges segítségül hívni az egyetemes fejlődés útjelzőit és mérföldköveit. A hazai jogtörténészek közösségének tudományos műhelyeiből származó közlemények azt igazolják, hogy az öreg kontinens jogintézményei nem tisztelték az országhatárokat, hanem azokon átlépve szervesültek a befogadó közeg mélyszerkezeteiben. A kölcsönhatások egyértelműsége s megtermékenyítő hatásuk nem is igen szorulnak szofisztikált igazolásra.

A német földön kibontakozó egyházi bíráskodásról tájékozódva könnyen asszociálhat az olvasó Könyves Kálmán zsinati törvényszékeire. A magyar államalapítás évtizedeiben a királyi hatalom jogbölcseleti fogantatású legitimációjának forrásvidéke egyenesen Rómába, a pápai államba vezeti az érdeklődőket. A nyugati kereszténység uralta jogfejlődés s kiemelten annak kánonjogi és római jogi lenyomatai magyar földön a későbbi korokban is intenzív formában éreztették befolyásukat. Ezek ismerete olyan tudós notabilitások, mint Werbőczy István Tripartitumát, vagy a Quadripartitum szerzői körének munkásságát is mélyen megérintette. A jogdogmatika kedvelői olvashatnak a régi magyar szerzők bűncselekményeket definiáló és osztályozó törekvéseiről, az angol családvédelmi politika geneziséről s nemkülönben az angolszász igazságszolgáltatási-bírósági tradíciókról. A nyugati szakmai-tudományos hatások és az adaptációs kísérletek közül a 19. századi magyar büntetés-végrehajtás megújításának folyamata is tárgya e kötetnek, mint amiként a „királypuccsban” érintett ifj. Andrássy Gyulával szemben folyamatba tett büntetőeljárás körülményeinek megvilágítása is. A kötet egyik írása pedig ellenállhatatlan elokvenciával a jogtörténeti irodalom legújabb eredményeiről egy sereg kérdésben intenzív disputára invitál.

Korsósné Delacasse Krisztina – Máthé Gábor – Mezey Barna (szerk.): A közép-európai régió és a nyugati hatások. A tradicionális jog alakváltozásai
(Jogtörténeti Értekezések 60.)
Budapest, 2023. Gondolat Kiadó, 236 oldal
ISBN 978 963 556 428 6 ISSN 0134-0026

2022

Korsósné Delacasse Krisztina: „Csalfa áméttások által többeket megkárosított”. A stellionatus a 18–19. századi magyar jogban

Nem csalás, nem ámítás” – hallja az ember, ha arról akarják meggyőzni, hogy amit érzékel, az nem szemfényvesztés, hanem maga a valóság. A hétköznapi nyelvben e szavak bármelyike használható a csalárdság szinonimájaként, a jogi szakszókincsben azonban kulcsfontosságú az, hogy egy kifejezés pontosan milyen jelentéssel bír.
A stellionatus bűncselekményét leginkább csalásként szokták lefordítani, jelen kötetből azonban kiderül, hogy a régebbi magyar jogban elfoglalt helye és értelme alapján e megfeleltetés túlontúl leegyszerűsítő.

A munka rövid áttekintést ad a nálunk osztrák jogi közvetítéssel megjelent intézmény és az ezzel hosszú időn át összefonódó falsum középkori és újkori felfogásairól, és komparatív módon mutatja be a 18–19. századi jeles magyar szerzők vonatkozó álláspontjait. Miközben megrajzolja a hamissággal, csalárdul elkövetett cselekmények hazai szabályozástörténeti ívét a tradicionális jog dekrétumaitól a Hármaskönyvön és a Praxis Criminalison át a kodifikációs operátumokig, feltárja, hogy Magyarországon milyen fogalmi átalakuláson ment keresztül a stellionatus, amire a 19. századi – immár magyar nyelvű – törvényhozás megalkotta a csalás törvényi tényállását, és a korábbi latin terminológia elvesztette tételes jogi relevanciáját. A joggyakorlat vizsgálata mindemellett felszínre hozza, hogy stellionatus címén főként állítólagos természetfeletti képességeikkel kérkedő személyek csaló, másokat megkárosító magatartásai miatt indultak eljárások, amelyek magyar nyelvű jegyzőkönyvei az elkövetett cselekményre jobbára a (csalfa) ámítás kifejezést használták.

Korsósné Delacasse Krisztina: „Csalfa áméttások által többeket megkárosított”. A stellionatus a 18–19. századi magyar jogban
(Jogtörténeti Értekezések 59.)
Budapest, 2022. Gondolat Kiadó, 254 oldal
ISBN 978 963 556 400 2 ISSN 0134-0026

Beke-Martos Judit (szerk.): Összetett állammodellek és a hatalommegosztás elve

A Jogtörténeti Értekezések e kötete fix koncepció mentén mutat be hat összetett állammodellt, három monarchikus és három köztársasági történelmi példát. Az Osztrák–Magyar Monarchia mint dualista állam, az Amerikai Egyesült Államok mint föderális unió, illetve Svájc mint kantonok szövetsége talán mindenki számára ismert. Az 1814 és 1905 között fennállt Svédország és Norvégia Egyesült Királyságai, az 1918 és 1929 között Szerb–Horvát–Szlovén Királyság néven működött egyesülés, avagy az 1918 és 1992 között többször is összefogó, de végül mégiscsak különváló Csehszlovákia talán kevésbé.

Jelen kötet egy-egy fejezetet szentel ezeknek a modelleknek. A fejezetek szerzői – Beke-Martos Judit, Heil Kristóf Mihály, Heka László, Kárbin Ákos, Képes György és Képessy Imre – először rövid történelmi áttekintést adnak az általuk bemutatott modellről, majd megvizsgálják a – horizontális, és adott esetben vertikális – hatalommegosztás elvének megvalósulását, az államszerkezetet, a jog szuverén fejlődését, illetve kiemelnek egy-egy sajátosságot, amely az általuk ismertetett modell egyedülálló tulajdonsága. A történelem során számos állam lépett szövetségre vagy egyesült más államokkal, katonai, politikai vagy gazdasági megfontolásból, többé vagy kevésbé önszántából, rövidebb vagy hosszabb időre. Jelen kötet betekintést nyújt hat történetbe. Célunk a tisztelt Olvasó teljes körű tájékoztatása, azonban rábízzuk a modellek összehasonlítását és a tanulságok levonását.

Beke-Martos Judit (szerk.): Összetett állammodellek és a hatalommegosztás elve
(Jogtörténeti Értekezések 58.)
Budapest, 2022. Gondolat Kiadó, 130 oldal
ISBN 978 963 556 399 9 ISSN 0134-0026

Kovács-Szépvölgyi Enikő (szerk.): Kihívások a büntetőjogi jogalkotás terrénumában a 19–21. században. Külföldi minták és nemzeti megoldások

A büntetőjog tudományos művelése megteremtette a modernizáció elméleti alapjait, a reformok Európa-szerte a büntetőjogi kodifikáció eredményeként megszülető törvénykönyvekben valósultak meg. A 18–19. századi kódexekkel nem következett be nyugvópont a büntetőjog-alkotásban. A büntetőjog segédtudományai és más tudományterületek eredményeit is hasznosító elméletek a 19. század utolsó és a 20. század első évtizedeiben ismételten felvetették az újítás szükségességét, bizonyos büntetőjogi reformok pedig még a jelenkorban is terítéken vannak. A kötetben szereplő, büntetőtudományokkal foglalkozó tanulmányok a jogi szabályozásban megfigyelhető esetleges mintakövetésre, a jog szuverenitásának különböző megjelenési formáira figyelemmel tárgyalják a büntetőjog-területek fejleményeit. A jogalkotó előtt álló társadalmi, gazdasági, politikai és hatékonysági igényekre, kihívásokra reflektálnak a szerzők, a 21. századig bezárólag jellemzően a magyar büntetőjog történetét fókuszba helyezve, máskor kifejezetten a külföldi megoldások ismertetését célozva.

A tág értelemben vett büntetőjog modernizációja, a dekriminalizáció kérdése, a büntetőjogi szankciók változása, a büntetés-végrehajtásban érvényesülő büntetési célok alakulása és a büntetés-végrehajtás dologi feltételrendszere, a büntetőeljárási jog fogalmainak történeti változása, a büntetőjog különleges jogrendben betöltött szerepének vizsgálata mellett a jogalkotás során átvett, adaptált vagy elvetett külföldi megoldások képezik az írások tárgyát.

Kovács-Szépvölgyi Enikő (szerk.): Kihívások a büntetőjogi jogalkotás terrénumában a 19–21. században. Külföldi minták és nemzeti megoldások
(Jogtörténeti Értekezések 57.)
Budapest, 2022. Gondolat Kiadó, 218 oldal
ISBN 978 963 556 398 2 ISSN 0134-0026

Nagy Janka Teodóra - Béli Gábor (szerk.): A jog kulturális holdudvara

A jogi szövegek sajátos stílust alkotnak. Régi formulákat, „szakrális szövegrészeket” görgetnek régi időkből, képeik információkat hordoznak. Nemritkán a fóliánsok is tipográfiai remekek. A gyakorlatban a jogi kultúra részét jelenti a jogászok viselete, az eljárás egyes mozzanatai és kellékei. Az alattvalókat az ítélet-végrehajtás komor szereplői és rítusai rémisztik. Jogéletünkben archaikus nyomokat is hordoznak az eskük, a petíciók, a magánjog szerződései, a testamentumok. Mindezek színterei az uralkodók erődjei, a törvényhozás, az ítélkezés csarnokai, a börtönök és a vesztőhelyek. Magasztos jelképek őrködnek a jogi kultúrtörténet tarka világa felett: az uralkodók koronázási jelvényei, címerállatai, a Roland-szobrok (a városokban az autonómia talán legkifejezőbb szimbólu- mai), és kiemelten az igazságosság égi megtestesítője, az isteni Justitia.

A joggal foglalkozó tudományok, de maguk a gyakorlatban tevékenykedő jogászok évszázados felismerése a törvénykönyvekben írt normaanyag és a praxis világa között fennálló eltérés lehetősége és ténye, ami mögött a „jog a törvénykönyvben és az életben” kettőssége, vagy a „száraz az elmélet fája, és zöldell a gyakorlat lombkoronája” formulára egyszerűsített bölcsesség nyilvánul meg. A jogtörténet különböző korszakaiban mindkét jelenségcsoport mögött egyaránt meghúzódik a történelmi tapasztalat; kulturális jelenségek, kulturális elemek sokasága veszi őket körül. Adott civilizáció kultúrájának a jogi-hatalmi kultúra szerves része, de viszonylagos önállósággal rendelkező, kulturális környezetével kölcsönhatásban álló része. Nem függetlenítheti magát az általános kultúra hatásaitól, de hatást is gyakorol arra. Ez a jog kulturális holdudvara, historikusan szemlélve a jogi kultúrtörténet világa.

Nagy Janka Teodóra – Béli Gábor (szerk.): A jog kulturális holdudvara. A magyar jogtörténet, jogi kultúrtörténet európai kontextusai. (Jogtörténeti Értekezések 56.) Budapest, 2022. Gondolat Kiadó, 272 oldal
ISBN 978 963 556 264 0 ISSN 0134-0026

László Balázs: Az 1811. évi erdélyi büntetőkódexjavaslat

Az erdélyi országgyűlés számára készült és ott le is tárgyalt operátum 1811-ben íródott, és az Erdélyben is teljesen szokásjogi alapon működő büntetőbíráskodás számára adott volna törvényi forrást. Akkor, amikor még az ún. anyaországban sem volt érvényes büntetőkódex. Azért a feltételes mód, mert sajnos az uralkodó nem szentesítette ezt a kiváló törvényjavaslatot, amely így „íróasztalfiókban” maradt. Az emlékezet homályából azonban most hirtelen napvilágra került, s hála az értő fordításnak és az igényes bevezető tanulmánynak, az eredeti latin szöveg helyett mai magyar nyelvünkön is könnyen érthető és értelmezhető az eredeti tartalom.
Mint több más, kitűnően kimunkált, jobb sorsra érdemes reform- törvényjavaslatunk, ez is elvérzett a bécsi udvar ellenállásán, nem lett belőle törvény. Igen nagy kár ez, mert a 19. század eleje korának színvonalán álló büntetőtörvényt kaphatott volna Erdély, s bizonnyal megtermékenyítette volna a kortárs magyar „fenyítő törvénykezés” gyakorlatát.

978 963 556 263 3 - Gondolat Kiadó, Budapest, 2022.

Gosztonyi Gergely (szerk.): A velünk élő történelmi cenzúra

Az MTA–ELTE Jogtörténeti Kutatócsoport kiemelt feladatának tekinti, hogy teret nyisson azon kutatási eredmények bemutatásának, amelyeket saját kutatói mellett a szélesebb szakmai körbe tartozó kollégák érnek el. Jelen kötet szerzői így arra tesznek kísérletet, hogy írásaikkal –, amelyek mind jogtörténeti, mind hatályos jogi jellegűek – hozzájáruljanak egy egyszerűnek tűnő, ám mégis szinte megfoghatatlan fogalom, a cenzúra kérdéskörének pontosításához. A történelmi tapasztalatok vizsgálata talán segíthet abban, hogy megértsük, a 17–18. század erőteljes cenzúrájától miként jutottunk el a 21. századig, amikor is a politikai cenzúra mint fogalom már szinte értelmezhetetlenné válik, és helyette új típusú (magán)ellenőrzési mechanizmusok vannak kiépülőben. A cenzúra, vagy ahogy ma sokan szívesebben nevezik, a tartalomszabályozás – így vagy úgy – a mindennapjaink része. A cenzúra a velünk élő történelmi jelenidő.

978 963 556 256 5, ISSN 0134-0026 - Gondolat Kiadó, Budapest, 2022, 125 p.

2021

Megyeri-Pálffi Zoltán (szerk.): Ábrázolt és épített jog

A felvilágosodástól a 20. századig ívelő állami modernizáció jelentősen átalakította a korabeli államok s közöttük Magyarország államszervezeti viszonyait. Az egymástól elválasztott államhatalmi tevékenységek gyakorlása a dologi feltételek biztosítását is megkövetelte, hiszen a jog(rendszer) hatékonyságának egyik elemi feltétele a megfelelő infrastrukturális háttér biztosítása. E folyamatnak köszönhetően speciális épülettípusok jelentek meg: törvényhozási, végrehajtási-közigazgatási és igazságügyi épületek. A számos minta és impulzus táplálta változások nyomán egy olyan sajátos jogrendszer és építészeti közeg jött létre, ami egyaránt tükrözi a magyar jellegzetességeket, és belesimul a közép-európai „térbe” is. A kötet tanulmányainak egy része ezekre a sajátosságokra és leginkább az igazságügyi infrastruktúra jellegzetességeire reflektál, s kapcsolja össze a jog és az építészet világát a maga szuverén módján. A sajátosságok felderítéséhez azonban érdemes lehet körbetekinteni – ahogy ezt a tanulmányok másik része teszi –, hiszen ekképp akár viszonyítási pontok is felfedezhetők, amelyek segíthetnek az (ön)értékelésben. E szélesebb látókörbe beletartozik mind a kitekintés a szűkebb földrajzi térségből az óceánokon túlra, mind pedig a multi-, illetve interdiszciplináris megközelítés. Ez utóbbi pedig elkalandozást jelent a jog ábrázolhatóságának irányába, ekképpen nemcsak az építészet, hanem a képzőművészet eszközeinek segítségével is érzékelhetővé válik a jog világa.

ISBN: 978-963-556-203-9. Budapest, 2021, Gondolat Kiadó, 175 oldal. 

A kötet elérhető ezen a linken.

Horváth Boldizsár: Emléktöredékek köz- és magánéletemből. (Sajtó alá rendezte Cieger András és Matolcsi Réka)

A kötet, melyet az olvasó a kezében tart, Magyarország kiegyezést követő első igazságügyi miniszterének, Horváth Boldizsárnak (1822–1898) a végakaratát teljesíti születésének 200. évfordulója alkalmából. Jelen szövegközlés központi részét az a visszaemlékezés képezi, amelyen a politikus haláláig dolgozott, és amelyben közéleti tevékenységét tekinti át az 1848/49-es szabadságharcot követő bujdosásától 1871-ben bekövetkezett miniszteri lemondásáig. Az emlékirat meghatározó témája a polgári jogállam kiépítésének nehézségei: például a sajtószabadság, a vallásszabadság és az alkotmányos rend védelme a kiegyezés körüli években. A forrásközlést olyan dokumentumok egészítik ki, amelyek betekintést engednek a közéleti szereplő személyes gondolataiba és láttatni engedik érzéseit: borúlátásra hajlamos érzékeny lelkivilágát. A szerelemre lobbanó ifjú feljegyzései és a halálra készülő idős ember gondosan megszerkesztett, emléktárgyakra is kiterjedő végrendelete mellett helyet kapott a kötetben egy válogatás lányának, Horváth Gizellának a naplójából is.

ISBN: 978-963-556-194-0. Budapest, 2021, Gondolat Kiadó, 137 oldal.

A kötet elérhető ezen a linken.

Mezey Barna (szerk.): Kölcsönhatások. Európa és Magyarország a jogtörténelem sodrásában

A 10–11. századra Europa Occidens keleti peremén kialakult azoknak az államoknak az összefüggő sora, melyek kijelölték a keresztény Európa határait Ázsia felé, s melyek védőpajzsként oltalmazták a belsőbb régiókat a becsvágyó keleti nagyhatalmakkal szemben. Ugyanakkor önakaratukból a társadalomfejlődés, az alkotmányos és jogélet Európa-centrumból vezényelt útjára tértek, s a későbbiekben a fennsík peremzónájaként időről időre végrehajtották modernizációs kísérleteiket, melyek a felzárkózást célozták. Ez a helyzet folyamatosan napirenden tartotta a szuverenitás kérdéseit, a központhoz fűződő viszony alakítását és alakulását, a szélső nemzeti lét jellegzetes vonásainak érvényesítését. A kötet szerzői a jogtörténettudomány szemszögéből tekintve Kelet-Közép-Európa pozíciójára, e köré a probléma köré fűzték gondolataikat, rögzítették megállapításaikat, egyben az ötven esztendeje útjára indított Jogtörténeti Értekezések félévszázados jubileumát is köszöntve az 50. kötettel.

ISBN 978-963-556-204-6. Budapest, Gondolat Kiadó, 2021. 361 oldal.

A kötet elérhető ezen a linken.

Máthé Gábor: Közép-Európa újkori születése. A magyar közjog elemi forrásai 16–20. század. Geburt Mitteleuropas in der Neuzeit. Elementare Quellen des ungarischen Staatsrechts vom 16. bis 20. Jahrhundert. 

Az MTA–ELTE Jogtörténeti Kutatócsoport gondozásában, a Jogtörténeti Értekezések 51. köteteként jelent meg Máthé Gábor „Közép-Európa újkori születése. A magyar közjog elemi forrásai 16–20. század. (Geburt Mitteleuropas in der Neuzeit. Elementare Quellen des ungarischen Staatsrechts vom 16. bis 20. Jahrhundert)” című monográfiája, Megyeri-Pálffi Zoltán szerkesztésében.

A kötet számba veszi a magyar államfejlődés fontos állomásait a kora újkortól a 20. századig, hangsúlyt fektetve a Habsburg–magyar, illetve osztrák–magyar viszonyok taglalására, azok sajátos alakulására, továbbá a modern, dualizmus kori magyar államszervezet felépítésének bemutatására. A szerző ezen elemek, s hozzájuk kapcsolódó közjogi források és térképek mentén – a legfontosabb megállapításokat német nyelven is közreadva – ábrázolja a Magyar Királyság helyzetét a közép-európai hatalmi térségben, ahogy a kötet borítószövegében is megfogalmazza:

„A reformáció meghirdetése, mint ismert, jelentős hatást gyakorolt a Nyugat fejlődésére, s ezt sajátosan egészítette ki a Habsburgok különös érdeklődése a közép-európai térség permanens átalakítási igényével. Ezt a folyamatot vizsgálják a magyar közjog elemi forrásainak keletkezését és hatását elemző fejezetek.

A kutatás alapján joggal felvethető, hogy az Osztrák–Magyar Monarchia 20. századi eliminálása után a jelenben: Közép-Európa – mint szellemi elv – miben hathat eredményesen?”

ISBN 978-963-556-149-0 ISSN 1218-3814 - Gondolat Kiadó, Budapest, 2021. 223 oldal.

A kötet elérhető ezen a linken.

Raymundus Parthenopeis: A törvények rövid, könnyű és hasznos foglalata. Közreadja Blazovich László

Az MTA–ELTE Jogtörténeti Kutatócsoport gondozásában, a Jogtörténeti Értekezések 49. köteteként jelent meg Blazovich László kutatói, fordítói munkája nyomán Raymundus Parthenopeis A törvények rövid, könnyű és hasznos foglalata c. műve magyarul. A műhöz bevezető tanulmány készült Summa legum Raymundi Parthenopei címmel, s ennek a lengyel és német változata is helyet kapott a kötetben.

Elöljáróként a kötethez néhány gondolat a sorozatszerkesztő előszavából:

„A magyar jogtörténet-tudomány egyik alaptétele, hogy a magyar jog fejlődésének meghatározó tényezője a nyugat-európai jogalkotás és jogi tudományosság. A közép-európai népek jogéletében kezdettől fogva észlelhetők voltak a frank-germán minták. Kezdetben a bizánci törvényhozás, később a történelmi események hatására is döntővé a nyugat-európai jog vált. Európa szélső nemzetei a kontinens centrumából kisugárzó ideológiai, művelődési és jogi hatások nyomán, a latin-germán keresztény Európa részeként, bizonyos fáziseltolódással hasonló utat jártak be, jogfejlődésük sok tekintetben azonos volt a nyugati modellével. A megkésettség azonban érzékelhető módosulásokkal járt a modellátvételekben; a közép-európai régió részben kiszolgáltatott, részben autonóm szerkezeteket képző zónájának sajátos fejlődése jelentős különbségeket eredményezett. […]

Ebben a folyamatban a modernizációs kísérletek alapfeltétele az adaptációt foganatosító, a legújabb szakmai irányzatokat, a nyugati jogalkotást és jogalkalmazást ismerő, korszerű tudományos tájékozottsággal bíró, a hazai jogban jártas jogászréteg. […]

Jól tudjuk ugyanakkor, hogy az adaptáció olykor évszázados előkészítés után vált aktuális feladattá. Addig rejtett utakon, a nyugat-európai egyetemjárás, a külhoni utazásokon szerzett tapasztalatok, a könyvtárakat gyarapító könyvbeszerzés, hazai jogakadémiákon és lyceumokban oktatott ismeretek révén tágult a látókör, bővült a befogadókészség. Ennek ismerete és tudomásul vétele nélkül értelmezhetetlenné válik a magyar jogfejlődés, érthetetlenné a hazai jogban itt-ott felbukkanó nyugati intézmények eredete.

Raymundus Parthenopeis alább közreadott tankönyvének most már magyar nyelven is olvasható változata is ebbe a joghistóriai sorozatba illik. A Summa legum Kelet-Közép-Európába vezető útja ugyanis nyomós bizonyítéka az európai jogtudomány hatásának a regionális jogokra. Blazovich László, a mű közreadójának szavaival élve ugyanis »a Summa a korabeli jogtranszfer nagy jelentőségű letéteményese volt.«”

ISBN 978-963-556-155-1 ISSN 1218-3814 - Budapest, Gondolat Kiadó, 2021. 380 oldal

A kötet elérhető ezen a linken.

2020

Bódiné Beliznai Kinga: Hivatás és függetlenség

Az 1869 és 1937 közötti időszakban a Kúria elnöki székét betöltő bírók életútján és pályaképén keresztül választ kaphatunk arra a kérdésre, hogy valóban ennyire nehéz-e bírónak lenni? Vagy talán igaz a régi mondás, hogy „dat Justinianus honores”, azaz hogy a Justinianus császár által megtestesített ítélkezés méltósághoz, ranghoz juttat? Az igazságszolgáltatás története azt mutatja, hogyha a bíró hivatását lelkiismeretesen gyakorolja, akkor a méltóság és a rang mellé a társadalom megbecsülését is elnyeri. A XIX–XX. század számos bíróegyéniség hozott szigorú és kevésbé szigorú ítéleteket, mint mondták, „a Juhász Andorok büszke bírói lelkében ott égett az örök bírói lámpa, az igazságkeresés lámpája”. E bírókat „roppant tudás, mély emberismeret és finom emberszeretet” jellemezte. Többségük már hosszú igazságszolgáltatásban töltött évek megkoronázásaként nyerte el a legfőbb bírói méltóságot, a kúriai elnökihivatalt.

A kúriai elnökök életének és pályaívének fontos állomásait bemutatva, a személyes fejlődésen keresztül megismerhetjük azt is, hogyan fejlődött, hogyan változott a magyar igazságszolgáltatás legfőbb fórumának szervezete, működése. A bíráskodási hagyományok, a jó bíróról alkotott kép és a vele szemben támasztott követelmények mind a mai napig végigkísérik a Kúria törvénykezési tevékenységét. Ráth Zsigmond kúriai másodelnök (1918–1929) szerint „a bírói hivatást megtanulni végeredményben nem lehet. A jó bíró már annak született.”

A kúriai elnöki pályaképek feltárásán túl szükségesnek tartottam azoknak a magyar közéletben szerepet játszó állami vezetőknek, politikusoknak, bíráknak, ügyészeknek, ügyvédeknek stb. rövid életrajzát is megírni, akiknek neve és ténykedései összeforrtak a legfőbb bírói vezetők életútjával. Így teljesebb képet kaphatunk a XIX–XX. század ítélkezési gyakorlatáról és igazságügyi politikájáról.

Az életutak és a hozzájuk kapcsolódó bírói munkásság bemutatása pedig lehetővé teszi, hogy ne csak a magyar jogászközönség számára fogalommá vált neveket ismerjük, hanem azokat is, amelyek hol itt, hol ott jelentek meg legfelsőbb kéziratokban „s a nép csendes magasztalásaiban”. És nem feledkezhetünk meg arról sem, hogy „a történelmet nem csupán a politikusok és hadvezérek csinálják, hanem az igazságot fonószövő történelmi bírák is”. Példaképekre pedig a XXI. század magyar jogásztársadalmának is szüksége van.

ISBN 978 963 556 062 2 ISSN 1218-3814 - Gondolat Kiadó, Budapest, 2020. 383 oldal.

A kötet elérhető ezen a linken.

Karácsony András (szerk.): Szuverenitáskérdések: elméletek, történetek

A szuverenitás történeti és mindenkor aktuális fontosságát igyekszik alátámasztani a Jogtörténeti Értekezések jelen kötete, amely három tartalmi egységből áll: az első rész a szuverenitás elméleti kérdéseire, az ezzel kapcsolatos vitákra koncentrál. A második rész a magyar történelem vonatkozásában vizsgálja a szuverenitás problematikáját. A harmadik pedig a szuverenitással összefüggő aktuális kérdéseket tárgyalja. Ez a tartalmi felosztás természetesen nem jelenti, hogy az elméletek kapcsán történeti összefüggések, a magyar történelem, illetve az aktuális témák vonatkozásában elméleti problémák ne kerülnének előadásra.

Az 1920-as évek német gondolkodástörténetében két, karakteresen szembenálló elképze- lés fogalmazódott meg a szuverenitásról. Az egyik Carl Schmitt, a másik pedig Hans Kelsen nevéhez köthető. Az előbbi a szuverenitás politikai, míg az utóbbi a jogi értelmezését vallotta. Ezt a vitát mutatja be Kará- csony András tanulmánya. Tóth J. Zoltán írása ennél tágabb történeti dimenziót vizsgál, konkrétan azt, hogy az elmúlt évszázadokban kit jelöltek meg a szuverenitás alanyaként. Az elmélettörténeti irodalomból világo- san kitűnik, hogy egyáltalán nem magától értetődő a szuverén konkrétmegjelölése. Voltak, akik a fejedelemre (egyszemélyi uralkodóra), vagy egy testületre (parlament), és voltak, akik – elsősorban Rousseau hatására – a népre, illetve később a nemzetre gondoltak mint a szuverenitás alanyára. Míg a 19. század utolsó harmadától egyre inkább az állam kapta e megtisztelő jelzőt. A szuverenitásproblematika értelmezéséhez nagyon fontos hozzájárulás volt a nemzetközi jog, a nemzetközi szerződések szerepének bekapcsolása. Kardos Gábor tanulmánya ezeket az összefüggéseket, máig aktuális kérdéseket világítja meg.

A kötet második egysége a magyar történelem kontextusában vizsgálja a szuverenitás témáját. Pongrácz Alex írása a magyar állam történetének folyamatában mutatja be a szuverenitás folytonosan felmerülő követelményét, illetve az ezzel való számvetést. Horváth Attila ebből a történelmi folyamatból a Szent Korona-eszmére koncentrál, konkrétan arra, hogy miként jelenítette meg, miként fejezte ki a Szent Korona-eszme a magyar állam szuverenitását. Kisteleki Károly tanulmánya történeti esettanulmánynak is tekinthető, mivel egy meghatározott állam, terület, azaz az Erdélyi Fejedelemség történetében mutatja be a szuverenitás vágyának lehetőségei és az az ezzel kapcsolatos nehézségeket, korlátozottságokat.

A harmadik részben két tanulmány olvasható. Ezek az írások erőteljesen kötődnek napjaink kérdéseihez. Paolo Becchi a nemzeti szuverenitás kérdéskörét Európa politikai-kulturális hagyománya és az Európai Unió aktuálisan érvényesített politikája közötti különbségben helyezi el. Löffler Tibor írása egy teljes mértékben új fejleményt tematizál, mégpedig azt, hogy a tömeges migráció összefüggésében a politikai viták résztvevőinek egy része milyen módon tágítja ki a szuverén fogalmának használhatóságát.

ISBN 978-963-556-071-4 ISSN 1218-3814 - Gondolat Kiadó, Budapest, 2020. 227 oldal.

A kötet elérhető ezen a linken.

Nagy Noémi (szerk.): Nemzetiségi-nyelvi szuverenitás a hosszú 19. században

Az MTA–ELTE Jogtörténeti Kutatócsoport gondozásában megjelent tanulmánykötet interdiszciplináris keretben mutatja be, hogyan vélekednek a jogtörténet, a nyelvészet, a filozófia és a történettudomány jeles képviselői – köztük a kutatócsoport négy munkatársa – a nemzetiségi-nyelvi szuverenitás rendkívül komplex témaköréhez kapcsolódó kérdésekről a dualizmus idején, illetve az azt megelőző és követő korszakokban. 

A feldolgozott témák között szerepel a nemzetiségi egyenjogúságról szóló 1868. évi XLIV. törvénycikk elméleti szempontból (Andrássy György), a nyelvi és politikai szuverenitás összefüggései a szláv nyelvek példáján keresztül (Csernicskó István), a nemzetiségi törvény elfogadását közvetlenül megelőző évek nyelvi-nemzetiségi tárgyú szabályozása a Magyar Királyság és Erdély területén (Csernus-Lukács Szilveszter), a reformkori megyei közgyűlések álláspontja a magyar nyelv ügyében (Heil Kristóf Mihály), a nyelvi jogok szerepe a 19. századi szlovák autonómiatörekvésekben (Képessy Imre), a tannyelv szabályozásának története az 1918 előtti magyarországi alsó- és középszintű tanintézményekben (Lajtai L. László), nyelv és szuverenitás összefüggései a névhasználatra vonatkozó magyar jogi szabályozásban (Megyeri-Pálffi Zoltán), a nemzetiségi–nyelvi egyenjogúság elvének értelmezése a magyarországi és az ausztriai birodalmi jogi szabályozásban a dualizmus időszakában (Nagy Noémi), valamint a magyar–horvát kiegyezés hátterében zajló titkos pénzügyi manőverek (Schwarzwölder Ádám).

Az érintett tudományok művelőinek és az érdeklődő nagyközönségnek egyaránt ajánlott tanulmánykötet gazdag levéltári forrásanyagon és joganyagon alapuló színvonalas tanulmányai nemcsak a magyarság számára és a hosszú 19. században jelentős problémákat vizsgálnak, de a kelet-közép-európai térség nyelvi konfliktusokkal terhelt aktuális eseményeinek megértéséhez is fontos adalékokkal szolgálnak.

ISBN 978-963-556-027-1, ISSN 1586-8265 - Gondolat Kiadó, Budapest, 2020. 217 oldal.

A kötet elérhető ezen a linken.

Bódiné Beliznai Kinga, Gosztonyi Gergely (szerk.) : A rendszerváltás harminc éve, avagy determinált volt-e a jogrendszer transzformációja?

A 2019-ben indult MTA–ELTE Jogtörténeti Kutatócsoport gondozásában jelent meg – immár harmadik kötetként – a Jogtörténeti Értekezések 45. darabja, amely az 1989–1990-es rendszerváltás harmincadik évfordulója apropóján született.

A könyvben publikált tanulmányok a három évtizede bekövetkezett változásokat, illetve az azt követő átalakulást taglalják a jogi-politikai rendszer egy-egy szeletét érintve. Így az alkotmányosság helyreállítása (Tölgyessy Péter), a rendszerváltás mint politikai kompromisszum (Papp László), a népszavazás intézménye (Komáromi László), a lelkiismereti és vallásszabadság (Völgyesi Levente), a sajtó privatizációja (Horváth Attila), a sajtómegjelenések kérdése (Gosztonyi Gergely), a két semmisségi törvény (Zinner Tibor), a magyarországi németség helyzete (Frey Dóra), a kedvezményes honosítás (Képessy Imre) a közjegyzőség szerepváltozása (Losonczi Eszter), a felsőoktatási autonómia (Rigó Kinga) és az antiszemita mítoszok megjelenése (Kiss Máté) egyaránt szóba kerül a tanulmánykötetben.

Az 1989-es események óta eltelt idő lehetőséget kínál számunkra, hogy megvizsgáljuk, sikeres volt-e a rendszerváltás hazánkban, illetve az akkori események, folyamatok hogyan befolyásolták az azóta eltelt harminc év jogalkotási és politikai történéseit. A kötetbe felkért tudományos kutatók e lehetőséggel élve fogalmazták meg gondolataikat és tették közzé azokat a Jogtörténeti Értekezések legújabb részében.

ISBN 978 963 693 842 0, ISSN 1586-8265 - Gondolat Kiadó, Budapest, 2020, 157 p.

A kötet erre a linkre kattintva letölthető. 

Stipta István: A magyar történelmi alkotmány és a hazai közjogi-közigazgatási jogvédelem

E kötet tárgya a magyar történelmi alkotmány tartalmának és módosulási folyamatának vizsgálata a XIX. század második felében. A sokat vitatott politikai-közjogi kérdést két hazai intézmény fejlődésének tükrében tekintette át a szerző, Stipta István. Az egyik a pénzügyi közigazgatási bíróság, amely a közigazgatási jogvédelem korszerűsítési igényét, egyben a hagyományos alkotmányos rendszer módosításának szükségességét vetette fel a vizsgált időszak hazai jogfejlődésében. A másik intézmény a sajátos magyar helyhatósági szerv, az alkotmány védbástyájaként elhíresült vármegye.

A szerző jelen összeállításban részletesen követi a történelmi alkotmányt módosító törvény létrehozatalának folyamatát, mert jellemzőnek tartja azt a közjogi-politikai diskurzust és jogképzési folyamatot, amely a dualizmus ezen időszakában megjelenítette és egyesítette a közpolitikai és szakmai szempontokat. A könyv második részében a magyar történelmi alkotmány alapintézményének tekintett, – az alkotmányunk tartalmához kötődő – közjogi vitákban gyakran hivatkozott intézménnyel, a vármegyékkel foglalkozik.

Stipta István a Jogtörténeti Értekezések 44. kötetében bocsátja közre ezeket az eredményeket, amelyek a Kutatócsoport programját követik, de ugyanakkor más tárgykörű levéltári kutatásaihoz is kötődnek, illetve összegzi a korábban megjelent kapcsolódó közleményeiben és az MTA doktori disszertációjában megfogalmazott, idevágó gondolatait.

ISBN 978 963 693 833 8, ISSN 1586-8265 - Gondolat Kiadó, Budapest, 2020, 282 p.

A kötet elérhető erre a linkre kattintva.

Megyeri-Pálffi Zoltán (szerk.): Szuverenitáskutatás

A 2019 júliusában működését megkezdő MTA–ELTE Jogtörténeti Kutatócsoport a jog szuverenitásának kutatását, közelebbről a XIX. századi Habsburg Birodalom és az Osztrák-Magyar Monarchia keretei között alkotmányos helyét kereső Magyarország jogalkotási, jogalkalmazási, jogtudományi önállóságának vizsgálatát tűzte ki célul.

A kutatócsoport munkájának megkezdése után kevéssé volna elvárható egy kutatóközösséggé formálódó csoporttól, hogy azonnal kötetre való friss kutatási eredményekkel lépjen a szakmai közönség elé. Az azonban aligha érdektelen, hogy a pályázat kutatási témájához csatlakozó kutatók korábbi munkásságuk során hogyan és milyen aspektusokban folytattak elemzéseket, tettek közzé tanulmányokat. E tanulmánykötet – amely a Jogtörténeti Értekezések sorozat 43. köteteként jelent meg – erről szól tehát: magyarázatot ad arra, hogy ki, milyen okból csatlakozott a kutató közösséghez, milyen előmunkálatok jelzik a közös gondolkodást, s egyben illusztrálják a jogi szuverenitás megközelítésének sokszínűségét, lehetőségeit és a várható szintézis érdemi eredményeit. E bemutatkozó kötet tanulmányai tehát a kutatócsoport tagjainak korábbi kutatómunkájának eredményei, részben már helyenként publikált művek, nagyobbrészt átdolgozott, frissített, újragondolt írások. Egyfajta megelőlegezett tablója is az MTA jóvoltából megindult új kutatásoknak.

ISBN 978 963 693 827 7, ISSN 1586-8265 - Gondolat Kiadó, Budapest, 2020, 227 p.

A kötet elérhető erre a linkre kattintva.